Babály András nyírbátori plébános elmélkedésében „a szeretet iskolájának” egymásra épülő osztályairól beszélt: nemcsak adni és elfogadni kell megtanulnunk életünk során, hanem elengedni is. A szülők élete is akkor teljesedik ki, ha gyermeküknek megadták, amit adhattak, ha képesek elfogadni tőle, amit ő adhat, és ha készek elengedni őt: arra a hivatásra, amelyre Isten hívja. Az elmélkedést követő szentmise homíliájában a főpásztor Mária és József szülői hivatásáról beszélt: akik tudták, Jézus nemcsak az ő gyermekük, hanem a mennyei Atyáé. A szülőknek – mondta a püspök –, el kell fogadniuk, hogy gyermekük olyan ajándék, akit tovább kell adniuk. Az evangélium olyan anyának mutatja Máriát, aki szülői szerepét bölcsen és igaz szeretettel tudta gyakorolni, sohasem akart a fia fölé kerekedni, de mindig kész volt mellette állni. A püspök arra kérte a szülőket, rokonokat, hogy imádkozzanak a papjaikkal papjaikért. Ahogyan a Szűzanya az egész egyház édesanyja lett, úgy minden pap-szülő minden papnak az édesanyja, és így minden papért szóljon a fohászuk – fejezte be gondolatait a főpásztor.