Fotó:Mészáros Ákos
Ilyesmi jutott eszembe, amint megláttam ezt a frissen restaurált, vakítóan fehér carrarai márványszobrot. Nem kétséges, a műalkotás első pillantásra magával ragadott. A célzottan jó megvilágítás, a sötétbordó háttér remekül kiemeli és azonnal a figyelem középpontjába helyezi a Budapesti Történeti Múzeum egyik legújabb szerzeményét. A XX. század háborús viharai, a sokféle romlás után szerencsére még mindig előkerülnek értékek a főváros múltjából, még ha töredékesen is.
Ez a több mint százéves, egyáltalán nem kicsi szobor Jankovits Gyula (1865–1932), az egykori bécsi Képzőművészeti Akadémia hallgatójának munkája. A gipszből készített alkotást 1891-ben a budapesti Műcsarnok karácsonyi tárlatán állította ki, ahol a király, Ferenc József azonnal megvásárolta. 1896 októberében a budai királyi palota éles szemű várkapitánya, Ybl Lajos javasolta, hogy e gipszmintát faragják ki márványból, s állítsák ki a budai Vár krisztinavárosi szárnyában. Jankovitsot 1896 decemberében megbízták, hogy mintázzon a szoborhoz talapzatot, majd a gipszmintákat Carrarában, Paolo Triscorina di Ferdinando faragta ki márványból 5600 forintért. A művész 1898 őszén Carrarában jóváhagyta az elkészült szobrot, amelyet először a krisztinavárosi szárny díszlépcsőházának első emeleti pihenőjében helyezték el. Itt állt 1911-ig, amikor Stróbl Alajos Justitia-szobra került a helyére, a Libatolvajt pedig az északi szárnyban, az előcsarnokban helyezték el.
A második világháború alatt a mű erősen megsérült: a fiú feje és egyik lábszára, valamint a két liba feje és lábai letörtek, eltűntek. A szobor hosszú évekig a Szent György téri kőanyagdepóban volt, majd a Budapest Galéria Lajos utcai épületének kertjébe került. A művészetszerető közönség nagy örömére 2014–15-ben – Káldi Richárd és Szemerey-Kiss Balázs vezetésével – Agárdi Fanni restaurálta a Képzőművészeti Egyetem szoborrestaurátor tanszékén.
