Fotó: Mudrák Attila
A díjjal a püspöki konferencia elismerését fejezi ki azért a szolgálatért, amelyet Varga Dezső munkássága során a keresztény kultúra továbbadásáért végzett.
Varga Dezső 1928. április 26-án született Kisújszálláson, református pedagógus szülők hatodik gyermekeként. Már gyermekkorában megmutatkozott rendkívüli rajztehetsége, ezért édesapja a rajztanári pálya felé irányította. A Képzőművészeti Főiskolán tanult, ahol miután megszűnt a tanárképzés, negyedévesként a restaurátor szakra váltott. Itt szerezte meg 1953-ban a diplomáját, amellyel azonnal elhelyezkedett a Szépművészeti Múzeumban. 1955-ben áthelyezték az esztergomi Keresztény Múzeumba, ahol komoly kihívásokkal nézett szembe. Elsőként létrehozta a múzeum restaurátor-műhelyét, mivel a fából készült műtárgyak és berendezési tárgyak el voltak szuvasodva, és a felületük egyéb károsodások nyomait is viselte. Évekig tartó harc árán sikerült kiirtania a pusztító rovarokat. Erőfeszítéseiért három hónapos olaszországi ösztöndíjkörutat kapott jutalmul. Ennek során eljutott Firenzébe, Nápolyba és Rómába is, ahol a központi restaurátor-műhelyben új módszerekkel ismerkedett meg. Az új eljárások alkalmazásával konzervált első munkája az a báti mesternek tulajdonított, XV. században festett táblakép volt, amely nagyon leromlott állapotban került a fiatal szakember kezébe. Művészettörténész kollégáival kivívták a fenntartó főegyházmegye elismerését is. 1969 és 1973 között megvalósult a múzeum műtárgyvédelmi szempontból elengedhetetlen felújítása.
1969-ben meghívták tanítani a Képzőművészeti Főiskolára, amelynek 1993-ig tanára volt. Fontosnak tartotta, hogy a munkája során felhalmozott, valamint az Olaszországban elsajátított ismereteit továbbadja az ifjúságnak. Magas szintű oktató-nevelő munkája eredményeként egykori tanítványai ma mind elismert, kitűnő szakemberek. Nyugdíjba vonulása után is rendszeresen biztosított lehetőséget konzultációkra, témavezetést vállalt, valamint felkészítést felvételire. Megbízással továbbra is végezte restaurátori feladatait a Keresztény Múzeumban. Tervszerűen hozta rendbe a kiállításra szánt képeket, és külső, főként templomokból érkező megbízásokat is vállalt.
Az esztergomi Keresztény Múzeumban eltöltött több mint fél évszázad alatt korszerű restaurálási munkájának köszönhetően a képanyag egységessé és rendezetté vált, a festmények ma kiváló állapotban vannak. Varga Dezső munkája hiteles mind történeti, mind esztétikai szempontból, technikai megoldásai kiválóak.
Pályája során több díjat is kapott. 1978-ban és 1983-ban miniszteri elismerésben részesült. 1980-ban a garamszentbenedeki úrkoporsó restaurálását nívódíjjal ismerték el. 1988-ban Munkácsy Mihály-díjat, majd 2000-ben Pro Urbe Esztergom díjat kapott. 2006-ban neki ítélték az M. S. mester-díjat. Az egyik legkedvesebb elismerésnek a Boldog Özséb-díjat tartja, amelyet a város önkormányzata Esztergom hitéletéért végzett munkájáért ítélt neki 2007-ben. Egyfelől a helyi református közösség elismert, tevékeny tagja volt, másfelől a legnagyobb hazai katolikus gyűjtemény munkatársa. Magas színvonalú oktatómunkáját 2008-ban professor emeritus címmel ismerte el a Képzőművészeti Egyetem.
Szorgalmas és alázatos művészi munkájáról Magyarország szinte minden egyházmegyéjében oltárképek, falfestmények és szobrok tanúskodnak.
Kedves, barátságos személyisége munkatársai számára is őszinte, nyugodt légkört teremtett minden munkahelyén. Bátran megvallott, imádságban megélt, mély vallásossága, az ökumené erejébe vetett hite átsegítette a viharos történelmi időkben megtapasztalt nehézségeken, és minden bizonnyal segíti most is, kilencvenévesen, a visszatérő betegségek okozta megpróbáltatások elviselésében.
