A hűtlenség megelőzése
Fotó: Lambert Attila

 

Az előadás abban nyújtott segítséget, hogy milyen módon előzhető meg a hűtlenség: érdemes ugyanis előre okosnak lenni. Meg kell különböztetni a féltékenységet a féltéstől. Az előbbi a bizalmatlanságból ered, és romboló hatású, az utóbbi intelligens hozzáállás a dolgokhoz: féltjük azt, ami, aki értékes, de törékeny. A házasságért, csakúgy, mint minden társas kapcsolatért – a barátság, sőt az istenkapcsolat is ide tartozik – sokat kell tenni, nem elég kényelmesen elhelyezkedni benne. Az utóbbi esetben ugyanis élettelenné válhat a kapcsolat, és könnyen fontosabb lesz valami vagy valaki más: a barátok, a szülők, a gyerekek, a munka, az egyházi szolgálat, a hobbi. Papp Miklós görögkatolikus lelkész az egyházi szolgálatban való buzgólkodással kapcsolatban hangsúlyozta: fontos, hogy a szolgálatban keressük Krisztust, de éppígy a házasságunk szentségében is, és nem annak kárára!
A házastárs elhanyagolása könnyen intimitás kialakulásához vezethet valaki mással. Flört, majd testi kapcsolat lehet belőle, és máris a megcsalásnál tartunk. Az internetes flörtölés sem játék, éppúgy megcsalás, még ha virtuális értelemben is: meredek szakasz a hűtlenség lejtőjén, ugyanakkor nem ok a válásra.
Felvetődik a kérdés: mit tegyünk, ha valaki iránt erős vonzalmat érzünk? Ez már megcsalás? Papp Miklós hangsúlyozta, ebben az esetben menekülni kell a kapcsolatból, ami adott esetben munkahelyváltást is jelenthet; amint mondta, „könnyen elbukunk, ha engedünk az erósznak”. Másrészt ebben az esetben is igaz, hogy a rosszat legyőzhetjük a jóval: inkább építsük a házasságunkat, s ebben az építkezésben „tegyünk rá még egy lapáttal”! Ugyan­akkor nem kell feltétlenül tájékoztatni a házastársat erről a vonzalomról, hiszen Somo­gyiné Petik Krisztina elmondása szerint a pszichológiai tapasztalat azt mutatja: ennek a tudatát nem mindenki bírja el. Kötelesek vagyunk viszont küzdeni a felismert vonzalom ellen.
Az előadók rámutattak, hogy a hűtlenség eseteiben hűtlenné válunk a társunk családjához, a gyermekeinkhez, Istenhez, a társadalomhoz, de önmagunkhoz is: az emberi kapcsolatok ugyanis nem szerepek, amelyek levethetők, amelyek nem érintik az ént, hiszen az énünk éppen a kapcsolati döntéseink során realizálódik.
Asztalosné Elekes Szende arról beszélt, hogy az életközépi válság ideje különösen sérülékeny korszak az emberek életében, illúziót kelthet a változtatás lehetősége. Attól sem tekinthetünk el, hogy vannak úgynevezett csábítók, akik számára az érzelmileg elhanyagolt házasember könnyű préda.
Szó esett az előadáson arról is, hogy a házastárs ugyanakkor nem lehet száz százalékig az érzelmi telítettségünk záloga, ezt nem követelhetjük tőle, saját magunkat is meg kell tanulnunk érzelmileg táplálni. Papp Miklós azt is hangsúlyozta, hogy az élet sok ne­héz­séget hozhat, amit sokféle módon élhetünk meg, de ne csaljuk meg a társunkat, mert az hihetetlenül nagy sebet ejt: szétrobbantja a bizalom kötelékét, lerombolja az önértékelést, és mindezt nagyon nehéz helyreállítani.
A megelőzésről szólva Somogyiné Petik Krisztina a pszichológia tudományos eredményeire hivatkozva azt mondta: törekedjünk a házasságunkban a kapcsolati megelégedettség fenntartására. Bár ez sem elég: döntenünk kell a hűség mellett a kapcsolat fenntartása érdekében – erre szükség van, mert törékenyek, gyengék vagyunk.
A kapcsolati megelégedettség fontos eleme, hogy hagyjuk a másikat olykor szabadon önmagában lenni: „kötődjünk, de ne fojtsuk meg egymást”. Tervezhetünk a társunknak is külön programot, hogy kicsit átgondolhassa az életét, lazíthasson. Építenünk kell a kapcsolatunkat, aminek három pillére az intimitás, a szenvedély és az elköteleződés.
Papp Miklós az előbbiekhez hozzátette, hogy a dinamikus hűség fogalmáról van szó: ha nem csalom meg a társamat, attól még nem biztos, hogy jó házasságban élek. Ha betartom az előírásokat, attól máris jó ember lennék? „Nem kényelmes dolog Krisztus-követőnek lenni vagy házasságban élni, hanem dráma és küzdelem.” A dinamika azt is jelenti, hogy a szerelmet, a szeretetet ki kell bontakoztatnom. A hűség statikus megvalósulása a házasság kiüresedésével fenyeget. „Nem a bűnök ellen élünk, hanem valakiért.”
A házasság és a kereszténység ne altasson el senkit, inkább sürgessen, noszogasson a jóra – tette hozzá a morálteológus.
Asztalosné Elekes Szende az intimitás valóságáról elmondta: az szoros, támogató, érzelmekkel átszőtt kapcsolatot jelent, amelyben tudok önmagam lenni, és képes vagyok a másik élményvilágát befogadni. Az intimitás ítélke­zésmentes kapcsolat, eredménye a kötődés, amely megengedi, hogy olykor ütköztessük is a véleményünket, a másik ledorongolása nélkül. Áldozatot is kell tudnunk hozni a másikért, a pszichológia szerint ugyanis nincs kapcsolat, ami áldozatok nélkül is működik.
A továbbiakban arról is szó esett, hogy a mindennapok taposómalmában előszeretettel állítunk a házastársunk elé példaként másokat, őt pedig leértékeljük, „pufogunk”. A „pozitív rágódás” azt jelenti, hogy el-elgondolkodunk a társunk értékeiről, ennek hiányában ugyanis eltűnik a hozzá való kedvességünk. Fontos, hogy rendet teremtsünk a gondolatvilágunkban, hiszen „az fog megtestesülni, amit az ember gondol”, s ez alapvetően hozzátartozik a hűséghez. Másként fogalmazva: a gondolati bűnöknél kezdődik a hűtlenség.
A megelőzés fontos eleme, hogy megtartjuk a határokat: például távol tartjuk a csábítókat (nem hálás szerep), nem bántjuk a társunkat kritikával, megvetéssel, támadással, elzárkózással. A szakemberek szerint a jó házasságban öt építő gesztusra legfeljebb csak egy romboló juthat.
Az előadás végén a megcsalt fél és a hűtlen fél teendőiről is szó esett. A megcsalással ugyanis még nem ért véget a házasság, nem dönthetjük el előre, hogy mi fog történni, ezt csak Isten tudja. Nem szabad azonnal lehúzni a rolót, küzdeni kell a házasságért, még ha évekbe telik is ez. A határ talán az, amikor már az egészségünk, az életünk forog kockán – mondta Papp Miklós –, olyankor létezik az ágytól-asztaltól való elválás. Kapaszkodnunk kell a szentségekbe (imádkozhatjuk: „Taníts meg a te igazságodra, Istenem”), és a nehéz hetek, hónapok elviselésében sokat segíthet a szakember vagy egy jó barát. Szükség van az extra feszültségoldásra is: hobbi, úszás vagy éppen természetjárás. A hűtlen személyt ne azonosítsuk a hűtlenségével, ne démonizáljuk, hanem harcoljunk őszintén a házasságunkért!
A hűtlen félnek szóló üzenetek a következők voltak: ki kell szakadni a házasságon kívüli kapcsolatból, bármennyire fáj. Bocsánatot kell kérni a sebzett féltől, és türelmesnek lenni, mert ez segíti a gyógyulást, valamint meg kell gyónni a megcsalást, mert „Isten a porból is képes újjáteremteni minket”. Ő kezdi a kiengesztelődést, nekünk még eltarthat évekig – hangsúlyozta Papp Miklós, aki az előadást a következő szavakkal zárta: „Hiszem, hogy a húsvét nemcsak a test feltámadását jelenti számunkra, hanem azt, hogy Isten képes minket feltámasztani a házasságunk poklából is.”
Idén júniusban mutattuk be Elekes Szende és Kiss Péter Repülni tanulunk című kötetét, amely a felnőtté válás témáját járja körül.
A Magyar Kurír Új Ember Kiadványok sorozatában megjelent kötet alapja egy interjú, amelyet Kiss Péter újságíró készített Elekes Szende pszichológussal. A beszélgetés menetét egyperces írások szakítják meg, melyekben számos beszélgetőpartner vall arról, miként élte meg a felnőtté válást, mikor érezte úgy, hogy valami alapvetően megváltozott az életében. A fejezetek elején Agonás Szonja haikuival találkozhatunk.

A kiadvány megvásárolható az Új Ember könyvesboltban (Budapest V. kerület, Ferenciek tere 7–8.), vagy megrendelhető az Új Ember on-line könyváruházban.

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..