A biblia üzenete

Az elmúlt hetekben a megtestesülés titkát ünnepeltük, azt, hogy Isten látható emberként közénk jött. A karácsonyi ünnepkör záróünnepeként az Egyház Jézus Krisztus megkeresztelkedésének jelenetét állította elénk.
Az evangéliumok kisebb eltérésekkel írják le az eseményeket, de a lényegben megegyeznek: Isten kinyilvánítja, hogy Jézus az ő szeretett Fia. Lukács múlt időben számol be a történtekről, János pedig nem is beszél Urunk megkeresztelkedéséről, csak a Keresztelő tanúságtételéről Jézus nagysága mellett. Márk és Máté beszélik el Jézus megkeresztelkedését. Amikor feljön a vízből, látja megnyílni az eget, és a Lélek galamb képében rászáll. Hallani a mennyei Atya szavait: „Ez az én szeretett Fiam, akiben kedvem telik.”
Képzeletben menjünk vissza a Jordán partjára, ahol János már hónapok óta hirdeti a bűnbánat, a megtérés szükségességét. Aki kész rá, azt megkereszteli a Jordán vizében. Márk evangéliuma szerint a tömegből kilép egy ember, és ugyanúgy megkeresztelkedik, mint a többiek: „Eljött Jézus a galileai Názáretből, és megkeresztelkedett Jánosnál a Jordánban.” Semmi rendkívüli jelenség, semmi látványosság. Bár igehirdetésében Keresztelő Szent János ismételten kiemeli, hogy aki utána jön, az hatalmasabb nála, és „én arra sem vagyok méltó, hogy lehajoljak és megoldjam a saruszíját”, Márk nem mondja, hogy Jézus megkeresztelkedésekor rámutatna, „íme, ő az”.
Különben is, a tömeg mit észlelt, ha egyáltalán észlelt valamit? A Szentírásból nem egyértelmű, hogy ki az, aki látta a galamb képében leszálló Szentlelket, és hallotta az égi szózatot: csak maga Jézus, a Keresztelő vagy a jelen levő többi ember is? Nem kell csodálkozni, ha esetleg fel sem ismerik őt. Sőt, még az is elképzelhető, hogy Jézus egyenesen csalódást okozott a tömegnek.
Az viszont biztos, hogy Jézus a megkeresztelkedés által egy oldalra került a bűnösökkel. Bár bűntelen, és nincs szüksége a keresztségre, beáll a sorba, közénk, a bűnösök közé, s egy lesz közülünk. Ő megváltó Messiás, nem felsőbbrendű király vagy harcos. Ez az isteni szeretet megnyilvánulása: Jézus Krisztusban Isten Fia úgy jött el közénk, hogy minden ember, szegény és gazdag, uralkodó és elnyomott, híres és hétköznapi ember közel érezhesse magához. A legbűnösebb is.
Befejezésképpen térjünk vissza a Jordán partjáról napjainkba. Itt és most is közöttünk van Jézus. Nem kísérik motoros rendőrök, mint az államfőket. Nem úgy jelenik meg, mint a sztárok a színpadon, fényözönben… Vajon felismerjük-e? És ha igen, felfedezzük-e benne Isten Fiát, a Megváltót? Vagy „lefokozzuk” hétköznapi emberré, mindössze testvérünkké, egyszerű barátunkká? Esetleg csak csodadoktor, erkölcsi példakép, kiváló ember?
Hitünk meghallja-e az égi szózatot: „Ez az én szeretett Fiam, akiben kedvem telik”?

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..