Van, aki egyenesen a nemzethalál jövőképével riaszt, a magyarság máris visszafordíthatatlan csökkenéséről beszél. Vajon az érintettek szívükre veszik-e a figyelmeztetéseket? Fontos- e számukra a közösség jövője? Vagy ha sokszoros fizetésért külföldre mennek, támad-e honvágyuk? Pláne olyan honvágy, amit Arany Jánossal vagy Dsida Jenővel lehet enyhíteni?
Ne rekedjünk meg az elszomorító statisztikai adatoknál! „Azok az egyensúlyhiányok, amelyekkel a modern világ küszködik, tulajdonképpen azzal az alapvetőbb egyensúlyhiánnyal függenek össze, amely az ember szívében gyökerezik.”( Gaudium et spes, 10.) A világ forgatagában, bizonytalanságaiban megfáradt ember családja, gyermekei körében nem idilli pihenésre lel ugyan, de életének értelmét találhatja. Azt a természetes közösséget, amelyben félelem nélkül adhatja magát, nevetve és sírva lehet feleségén, gyerekein keresztül Másé.
Ezt a minden emberben szunnyadó vágyat (menedéket) kellene minden családban és családmozgalomban felébreszteni, felfedezni.
