Idén augusztus 19-én, utólag már látom, sajnos kicsit későn indultam el a parton. Kora reggel csupán néhány futó jött szembe vagy előzött meg, ketten kutyát sétáltattak. Még a Boráros térnél egy kis csapat seregély szállt az ott álló nyárfákra, a vízen pedig néhány tőkés réce úszkált, remélve, hogy valaki kenyérdarabkát dob feléjük. A szeméttartó körül szétszórt hulladék között fél tucat házi veréb kutatott táplálék után, a platán alatt a gyepen hat dolmányos varjú sétált. Később még jó néhányat láttam, ezek a betonkorláton ültek, és bár alig kétméternyire haladtam el mellettük, csak figyeltek, de nem mozdultak. Bezzeg a mezőkön, ott már száz méterekről menekülnek! Közben folyamatosan kerestem a billegetőcankókat, egyelőre minden eredmény nélkül. A sétautat szegélyező sövény közelében kis mezeiveréb-csapat keresgélt a gyepen. Ha futó közeledett, a sövény alá repültek, de alig haladt el, már újra a gyepen voltak. Évente mindig látom őket. Csak a költések idejére tűnnek el, aztán újra megjelennek, és kitartanak télen is. A Haller utcai hajómegálló előtti kifolyónál két tőkés réce várt arra, hogy valami ehetőt hozzon számukra a jó szerencse. A közeli sziklán pedig egy dankasirály ült, valószínűleg hasonló céllal. A következő kihajolásnál végre felrepült egy billegetőcankó. Szokás szerint alacsonyan szállt a víz fölött, tett egy félkört, aztán mögöttem ereszkedett le újra. Az évek során mindössze egy alkalommal láttam, hogy egyikük átrepült a túlsó partra. Ezután már hiába hajolgattam ki, a mai eredmény ez az egyetlen madár maradt. Sirály is alig van még a Duna felett. A költési időben egyet sem látni; a telepeken vannak, aztán csak lassan, apránként jelennek meg újra. Idén július 11-én láttam az elsőket, de azóta is csupán néhányan repülnek a víz fölött.
Visszafelé a HÉV-síneket elválasztó kerítés mellett haladtam. A tavasszal nyíló rengeteg virágból alig volt már valami, csak a katáng kéklett, és néhány sárga ökörfarkkórót láttam. Már csak a tüskéik maradtak meg a szamártöviseknek, és eltűntek a mályvák virágai is. A betyárkóró viszont még vidáman virágzik. A mezei verebek most előlem repültek be a bokrok alá, a dolmányos varjak, ha lehet, még többen voltak, és valami miatt éktelen károgásba kezdtek. Szélcsend volt, a platánok levelei meg sem rezdültek, és egyre erősebben tűzött a nap. Az egyik futó megállt egy pillanatra, levette a trikóját, és úgy futott tovább.
