Fotó: Lambert Attila
A Magyarországi Rendfőnöknők Konferenciája és a Férfi Szerzetes-elöljárók Konferenciája által létrehozott Rendi Együttműködés arról döntött 2016-ban Péliföldszentkereszten, hogy felmérik a magyarországi szerzetesség helyzetét. Ennek eredményéről számolt be a Szerzetes-elöljárók Irodájának két szakértője. A kutatásban részt vevő munkatársak 99 rend több mint kétszáz tagját – elsősorban a rendfőnököket – kérdezték rendjük múltjáról, kialakulásáról, szolgálatáról. A szakértőket az is érdekelte, hogy milyen elképzeléseik vannak a jövőről, és hogyan látják a rendek közötti együttműködést. A háromszáz órányi beszélgetés során minden olyan kérdés szóba került, ami érinti a szerzetességet: miért jó kereszténynek, szerzetesnek lenni; miért jó a közösségükhöz tartozni. Mint azt Mészáros Anett elmondta, több olyan rendnél is jártak, amelyben már csupán egyetlenegy tag él.
Hetven évvel ezelőtt 11 500 szerzetes volt Magyarországon. A rendek feloszlatása után mindössze 250 maradt. A rendszerváltás után létszámuk 4000 főre nőtt. Napjainkban 1400 szerzetes él Magyarországon. A négy nagy renden – ferencesek, bencések, piaristák és Boldogasszony Iskolanővérek – kívül a szociális testvérek, a jezsuiták, a domonkos nővérek, a szaléziak, a Jézus Szíve Népleányai és a verbiták a legaktívabbak. Európában 250 millió katolikus él, közülük 250 ezren tagjai valamilyen szerzetesi közösségnek. Olaszországban, Spanyolországban és Franciaországban él a legtöbb szerzetes. Ha az egy főre jutó létszámot nézzük, akkor Málta az első. Magyarországon 33 férfi és 66 női rend van. A férfi rendek közül a ferencesek vannak a legtöbben, őket a piaristák követik, míg a női rendeknél a szociális testvérek állnak az első, a Boldogasszony Iskolanővérek pedig a második helyen.
A legtöbb szerzetes harminc és ötven év közötti. Érdekes, hogy sok igen idős szerzetes él Magyarországon. A férfiaknál a fiatalabbak, míg a nőknél az idősebbek vannak többen. Az is figyelemre méltó, hogy az üldözés idején sokan választották ezt az életformát, a rendszerváltás éveiben is sokan lettek szerzetesek, napjainkra azonban csökkent a belépők száma. Történelmi távlatból nézve megállapítható, hogy a rendszerváltás óta nagyon sok rend jött létre Magyarországon. Statisztikai szempontból a Tihanyi Bencés Apátság áll középen: tíz tagja van, átlagéletkoruk pedig 54 év. A magyar rendek 174 intézményt tartanak fenn. Ezek az oktatás, a kultúra, a szociális ellátás és a hitélet területén működnek. Könnyebb megmondani azt, hogy hol nincsenek jelen, mint azt, hogy hol tevékenykednek. A szerzetesség területi megoszlása nem egyenletes: az Esztergom-Budapesti Főegyházmegyében 81, az Egri Főegyházmegyében 19 rendház található, de van az országnak olyan része is, ahol szinte egyáltalán nincs jelen a szerzetesség.
A magyar szerzetesség rendkívül sokszínű, nincs ugyanis két egymáshoz hasonló rend. Hatvan rendházban négy főnél kevesebben vannak, húsz házban él kilencnél több szerzetes. A legégetőbb kérdés a hivatások helyzete. Annak, hogy kevesen jelentkeznek, elsősorban a szekularizáció, a demográfiai helyzet alakulása és az elkötelezettségtől való félelem az oka. Mint azt Matolcsy János hangsúlyozta, a tanító rendeken kívül a szerzetesség nem ott van jelen, ahol a fiatalok. Ahhoz, hogy a jelenlegi létszám tartható legyen, évi húsz új belépőre volna szükség. A közösségek problémáját egyik szerzetes így fogalmazta meg: „rendtársak vagyunk, de kortársak nem”. A rendi együttműködésről szólva az előadók elmondták, hogy az oktatás területén a legnagyobb a szerzetesség társadalmi hatása. Ezt a szociális szféra követi, majd a lelkiség – zarándoklatok és vallási turizmus – következik. A hivatásgondozás, a képzés és a gazdasági-adminisztratív területen kialakított együttműködés a rendek belső életét erősítheti. Az előadók felhívták a figyelmet A remény emberei című képes adatbázisra, melyet a Szerzetesek.hu honlap Magyarországi rendek képeskönyve „csempéjéről” lehet elérni.
