Fotó: Thaler Tamás
„Ti barátaim vagytok, ha megteszitek, amit parancsolok nektek!” (Jn 15,14)
Kállay Emil piarista szerzetes 1929. január 19-én született Kisújszálláson. A debreceni piarista gimnáziumban érettségizett, 1947-ben öltözött be novíciusnak. 1950 nyarán, a szerzetesrendek feloszlatásakor az állam által előírt létszámkorlát miatt a kereten kívüli szerzetesnövendékek közé került, így tanulmányait az Esztergomi Főegyházmegye növendékeként a budapesti Központi Szemináriumban folytatta. 1953. június 14-én szentelték pappá az esztergomi székesegyházban. 1954-től az esztergomi Vízivárosban, 1955-től Érsekvadkerten, 1956-tól Nógrádmegyeren, 1958-tól Budapest-Törökőrön volt segédlelkész.
Piarista szerzetesi hivatásánál fogva mindig különösen fontosnak tartotta a fiatalok nevelését. 1960-ban kapcsolatba lépett a Regnum Marianum mozgalommal, amelynek vezetőit később a diktatúra kegyetlenül meghurcolta. Az Esztergomi Érsekségi Főhatóság politikai kényszerűségből 1962-ben három évre eltiltotta őt papi hivatásának gyakorlásától, csupán a fizikai munkavégzést engedélyezték számára. Ekkor kitanulta a rádió- és tévéműszerész szakmát, mivel úgy gondolta, hogy szerelőként feltűnés nélkül járhat a katolikus családokhoz. 1965-től kezdhette meg újra egyházi szolgálatát. Változatlan odaadással végezte lelkipásztori munkáját, elsősorban az ifjúság körében. Tizenkét éven át fiatalokat oktatott a budapesti Szent Rókus-kápolnában, eleinte kisegítőként, majd 1967-től segédlelkészként. 1977-ben a budai ciszterci Szent Imre Plébániára került segédlelkésznek.
Bár csupán ideiglenes fogadalmat tett, ami az évek alatt jogi érvényét vesztette, egyházmegyei papi szolgálata közben mégis mindvégig hű maradt piarista hivatásához. Ünnepélyes örökfogadalmát csak a rendszerváltozáskor, 1989. február 9-én tehette le. 1991-ben beköltözött a budapesti piarista rendházba, ahol négy éven át oktatta a rendi növendékeket, és a gimnáziumban is tanított. 1995-ben, majd 1999-ben újra megválasztották a Piarista Rend Magyar Tartományának vezetőjévé. Idős kora ellenére 2007-ben, 78 évesen is tevékeny részt vállalt a piaristák székelyföldi missziójának újraindításában. Ennek köszönhetően Csíkszeredában megnyitották a Piarista Tanulmányi Házat.
Sok évtizeden át tartó áldozatos közösségépítő és ifjúságnevelő munkájáért több állami és önkormányzati elismerésben is részesült. A már gyémántmisés atya 2014-ben, 85 éves korában a szentimrevárosi közösségért végzett tevékenysége elismeréseként Pro Urbe díjat kapott. A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia 2016. március 1-jén Pro Ecclesia Hungariae díjjal ismerte el 63 éves lelkipásztori szolgálatát. 2017. augusztus 20-án a Magyar Érdemrend tisztikeresztje, polgári tagozat kitüntetést vehette át.
Kállay Emilt gyászolják rokonai, rendtársai, barátai, egykori tanítványai, lelki gyermekei és tisztelői. Temetéséről a későbbiekben adunk hírt.
Isten irgalma és szeretete legyen vele, az örök világosság fényeskedjék neki!
Forrás: Piarista Rend Magyar Tartománya
