A Katolikus Asszonyok és Leányok Szövetsége (KALÁSZ) eredeti megalakulásakor, a két háború között is számtalan sebből vérzett Magyarország. Vesztes világháború, elárvult családok tízezrei, levágva az ország testéről annak több mint kétharmada. Családok szétszakítva, menekültek tömegei barakkokban, menekülttelepeken. Gazdasági világválság, hatalmas szegénység falun és városon. Van-e még jövője ennek az országnak? – kérdezhették az akkoriak. Ki segíthet? Csakis az Isten – volt a válasza a KALÁSZ egykori alapítójának, Luczenbacher Ritának és társainak, akik felismerték: az a vágyva vágyott jövő az édesanyák s a leendő édesanyák kezében van. A gyorsan virágba boruló, hamarosan országossá váló mozgalom négy alapköve akkor is, mint ma is: hit, erkölcs, nemzet, női hivatás. A katolikus hit, a tiszta erkölcs szellemében felkészülve megélni női, asszonyi, édesanyai hivatásunkat: védeni és ápolni az életet a családban, egyházunkban, nemzetünkben. Miért volt lehetséges, hogy negyvenévi tetszhalál után is újjá tudott éledni a KALÁSZ? Bizonyára azért, mert a plébánia életébe kapcsolódva, életét a szentségekből merítve, fogadalommal elkötelezve szolgálja az életet. 1990-ben jegyezték be hivatalosan újra a társadalmi szervezetek sorába, s jelenleg szerte az országban negyven településen működnek csoportjai, s több ezren tartoznak lelkiségébe. Az újjáalakulás húszéves évfordulója alkalmából tartott lelkinapon a pálos atyák: Aczél Zsongor és Temesvári Benedek vezetésével. Az általuk bemutatott szentmise keretében az élet biztató jeleként öt fiatal lány és édesanya ünnepélyesen tett ígéretet az alapítók által egykor megfogalmazott szavakkal: katolikus hitemhez és egyházamhoz életem végéig hű maradok. Mint a KALÁSZ tagja, felebarátaim lelki és testi javainak előmozdítására erőm és körülményeim szerint törekedni fogok, hogy ezáltal egyházamnak, hazámnak és a társadalomnak hasznos tagja legyek… Ma oly ritka az elköteleződés, ritka a hűség, ritka a másokért vállalt szolgáló szeretet. Itt-ott lobbannak csak föl fényei, elszórva, mint a mécslángok egykor, a tatárjárás utáni Magyarországon, Boldog Özséb látomásában. De hittel kérjük, hogy amint azok a mécslángok máig világító lángoszloppá egyesültek, úgy a KALÁSZ is legyen képes világítani, reményt, életet adni, amerre csak szolgál.
