A hétköznapi kollekta-könyörgésekben rendre feltűnik a Szentlélek-várás. „Amikor Szent Fiad a mennybe ment, megígérte apostolainak a Szentlelket” – imádkozzuk nyolc nappal pünkösd előtt, kérve, hogy „mi is részesedjünk lelki ajándékaidban”. Aztán az egész hetedik héten mindennap megszólítjuk: „Szálljon le reánk a Szentlélek ereje, hogy akaratodat hűséges lélekkel kövessük, és vallásos életünkkel meg is valósítsuk” – kérjük hétfőn. Kedden hívjuk: „A hozzánk eljövő Szentlélek bennünk lakjék kegyelmével, és dicsőséges templomává alakítson minket.” Szerdán a Szentlélektől összegyűjtött egyházért könyörgünk: „Tiszta szándék vezessen minket, és egymással egyetértésben éljünk.” Csütörtökön újabb adományokat kérünk tőle: „Töltsön el minket ajándékaival Szentlelked, és mutassa meg rajtunk hatalmas erejét: alakítsa tetszésed szerint gondolkodásunkat, és segítsen kegyelmével, hogy kövessük akaratodat.” Pénteken szeretnénk alkalmasabb eszközei lenni Isten kegyelmének: „Kérünk, tökéletesítsd bennünk e nagy ajándékoddal az őszinte vallásosságot, és növeld hitünket.” Szombaton már az adományok fölötti könyörgésben találjuk az előkészület végső kérését: „Készítse fel szívünket a szent áldozat bemutatására a ránk áradó Szentlélek, mert benne nyerjük el bűneink bocsánatát.” Pünkösdhétfőnként rendre fölmerül a kérdés: miért nincs nyolcada pünkösdnek? Az egyház ezt jelenleg így rendelte el – válaszolhatjuk, figyelmünket azonban érdemes inkább arra a kincsre fordítani, ahogyan ebben a várakozó kilencedben készítjük elő magunkat a Szentlélek befogadására. Aztán az ajándékok kamatoztatására, a gyümölcseinek megtermésére ott az egész évközi idő – az életünk.