Énekünk egyszerű helyzetbemutatással kezdődik: Fölemelkedtél a dicsőségbe, Krisztus Istenünk. Egy szerző, de két helyen beszéli el ezt az eseményt az újszövetségi Szentírásban: Lukács apostol, evangélista (Lk 24,50–53; ApCsel 1,9–11). A „dicsőség” visszairányítja figyelmünket Jézus búcsúzására. Az utolsó vacsorán ugyanis így imádkozott az Atyához: „Én megdicsőítettelek a földön: a feladatot, amelynek az elvégzését rám bíztad, elvégeztem. Most te is dicsőíts meg, Atyám, magadnál: részesíts abban a dicsőségben, amelyben részem volt nálad, mielőtt a világ lett” (Jn 17,4–5). Igen, Jézus megdicsőül, visszatér az Atyához!
A második mozzanat emberileg csaknem érthetetlen az énekünkben: Örömet szereztél tanítványaidnak. Az elválás fájdalommal és nem örömmel szokott járni. Akkor miért szól az ének itt mégis az örömről? Azért, mert maga Jézus beszélt az elválás fájdalmáról és a viszontlátás öröméről: „Ti szomorkodtok majd, de szomorúságotok örömre fordul” (Jn 16,20).
S valóban, a himnusz ezzel folytatódik: megígérvén nekik a Szentlélek leküldését. Jézus ismeri tanítványainak szomorúságát. Ezért megmondja nekik: „Jobb nektek, ha elmegyek, mert ha nem megyek el, akkor nem jön el hozzátok a Vigasztaló” (Jn 16,7). Hát ezért megy el tőlük, és így ígéri meg a Szentlelket. S milyen szép kifejezés rá: „Paraklétosz”, azaz „Vigasztaló”! – így már érthető, hogy végül is örömet szerez Jézus elmenetele az apostoloknak.
Lelkileg tovább emelkedik az ének szövege: biztosítván őket mennyei áldásodról. Milyen nagyszerű, hogy Jézus úgy búcsúzik el az itt maradt apostolaitól, hogy megáldja őket! Az evangélista megőrizte számunkra az eseményt: Jézus „kezét kitárva megáldotta őket. Áldás közben megvált tőlük, és fölemelkedett az égbe” (Lk 24,50–51). Roppant fontos esemény ez. Ugyanis egyrészt Jézusnak nem volt szokása, hogy áldást adjon az övéinek. Csupán egyetlen apró utalás található az evangéliumban ilyen eseményre: gyermekeket hoztak hozzá, és ő „kezét rájuk téve megáldotta őket” (Mk 10,16). Másrészt viszont azért is lényeges, mert az ott jelen lévő apostolok személyén keresztül mi is megkapjuk Jézusunknak ezt az áldását!
Végül a mennybemeneteli tropár csodálatos hitvallásban csúcsosodik ki: mert te vagy az Isten Fia, a világ Üdvözítője. Ezt szinte nem is lehet, nem is érdemes magyarázni, hanem hittel szemlélni, még inkább teljes szívből énekelni.
