2002-ben, amikor hétéves volt a fiam, Ádám, úgynevezett Hodgkin lymphomát diagnosztizáltak nála – kezdi Andrea. – Hiába állt mellettünk a család, nehéz volt átvészelni ezt az időszakot. Kapaszkodóra volt szükségem, és ezt a hit jelentette számomra.” Sokan imádkoztak értük, ami különös lelki-erőt és biztonságot adott nekik. Innen jött hát az imacsoport ötlete: milyen jó lenne, ha az, aki hasonló helyzetbe kerül, maga mögött tudhatna egy imádkozva segítő közösséget. Amikor a kisfiú 2003-ban meggyógyult, Andrea megkereste a kórház egyik orvosát, aki segítette az imacsoportot létrehozni, melyet a Tűzoltó utcai Gyermekklinika Őrzők Alapítványa támogat.
Nem hagyományos közösségről van szó, tagjai ugyanis többnyire szerte az országban élnek. Így online szerveződik a csoport, mindenki otthon mondhatja el az imáit. Évente kétszer szentmisére gyűlnek össze a tagok, és télen énekes imaórát tartanak azokért, akik elveszítették a gyermeküket. „Uram! Nem csodát, nem jelenéseket kérek tőled. A mindennapok küzdelméhez adj erőt nekem!” – Antoine de Saint-Exupéry imáját is el szokták mondani.
Édesanyák arról meséltek, azért is jó az imacsoporthoz tartozni, mert megbeszélhetik a problémáikat, egyáltalán azt, hogy miért engedi meg Isten, ami velük történik. „Nyilván minden anya csodát szeretne – mondja Andrea. – Imádkoznak azért, hogy meggyógyuljon a gyermekük, de érettebb hittel azért is, hogy legyen erejük végigcsinálni a küzdelmüket, és ne veszítsék el a hitüket.” Van, amikor kereszteződéshez ér az életünk, amikor kérdésessé válik, hogyan tovább. „De Jézussal könnyebb a keresztet hordoznunk, ezt szeretnénk üzenni – így Andrea –, illetve azt, hogy megtalálhatjuk a szenvedés értelmét, és Istenhez közeledhetünk.”
