Kezdődik azzal, hogy a homályban lévő templomban a pap a szent sírból az oltárra viszi a halott Jézust ábrázoló sírleplet (amely aztán a mennybemenetel ünnepéig ott is marad). Ez már jelzi, hogy kiüresedett a sír, a feltámadott Jézus nincs ott többé, átkerült az isteni létmódba, a mennyei dicsőségbe, amit a szentély általában is jelképez.
A szent síron egyetlen gyertya marad égve, a templom teljes sötétségbe borul. A pap visszajön a szentélyből, a síron égő gyertyáról meggyújtja a sajátját, és így invitálja a híveket: „Jertek, merítsetek fényt a soha nem alkonyodó világosságból, és dicsőítsétek Krisztust, ki feltámadt halottaiból.” Így tehát énekkel is hallhatóvá válik a feltámadás meghirdetett öröme. Amikor már mindenki gyertyája ég, elindul a körmenet a templomból. Keresztet visznek a menet elején, aztán a templomi lobogókat, a pap előtt viszik az evangéliumos könyvet és a húsvéti ikont.
Természetesen mindenki viszi magával az égő gyertyáját is. A menet a kinti teljes sötétségben, csupán a gyertyák lobogó fényénél, az összes harang zúgása közepette megkerüli a templomot. A hívek a pappal együtt a szent sírtól való kivonulástól a templomajtóhoz való visszaérkezésig szakadatlanul éneklik a csodálatos hitvallást: „A te feltámadásodat, Krisztus Üdvözítőnk, angyalok éneklik a mennyekben, és minket is méltass e földön, hogy tiszta szívvel énekeljünk és dicsőítsünk téged.” Az angyalok tiszta énekéhez társulhatunk, mert a feltámadás örömében (különösen, ha a nagyböjti küzdelmünkben jól felkészültünk rá) méltókká váltunk arra, hogy tiszta szívvel énekeljünk, és az imádás legnagyobb fokát, a dicsőítést adjuk meg az értünk feltámadottnak. Jó tudatosítani, hogy ez a körmenet még nem a kenethozó asszonyokét jelképezi: az majd a húsvét másodnapi szent liturgia végén lesz, amikor a négy evangéliumban róluk fogunk hallani a templom négy oldalánál. Itt még „pusztán” a feltámadás meghirdetéséről van szó. A körmenet végén következő mozzanatként a pap a zárt templomajtóban éppen ezt olvassa fel Szent Márk leírásából.
Miután elhangzott az evangélium, felcsendül a pap ajkáról az ünnep legfőbb éneke: „Feltámadt Krisztus halottaiból, legyőzte halállal a halált, és a sírban lévőknek életet ajándékozott.” Aztán a hívek az előversekre ismétlik ezt a csodálatos örömhírt. A végén a pap a templomajtóhoz lép, a kezében lévő kereszttel kereszt alakban jó erősen megkopogtatja azt, mire az ajtók feltárulnak, s a jelenlévők éneklés közben bevonulnak a fényárban úszó templomba. Így élhetik át a feltámadás felszabadító örömét.
