Didon atya, amellett, hogy kora egyik legkiválóbb szónokának számított, nagy sportbarát is volt, és egy 1891-es párizsi ifjúsági rendezvényre választotta ezt a szlogent. Coubertin használt egy másik – hivatalossá sohasem vált – olimpiai mottót is, amely így szól: „Nem a győzelem, hanem a részvétel a fontos.” Ez utóbbi mondatot Ethelbert Talbot, Pennsylvania anglikán püspöke használta elsőként a londoni Szent Pál-székesegyházban, az 1908-as londoni olimpiai játékok első vasárnapján bemutatott szentmisén.
Coubertin elkötelezett katolikus családból származott, és jezsuita iskolában tanult. Lehetséges, hogy a modern kori olimpia megteremtésében is katolikus neveltetése motiválta, hiszen az egyház, Szent Páltól kezdve, gyakran állította példaként a hívek elé a sport erényeit, amikor a lelki életről kívánt tanítani valamit. Bár a jelenlegi katekizmus óva int a fizikai tökéletesség és a testgyakorlás túlzott bálványozásától, a II. vatikáni zsinat elismeri a sportnak a közösségek életére kifejtett áldásos hatásait, többek között a kiegyensúlyozottságot és a testvériességet.