– Azt mondja, jelentkezhetnének többen is szerzetesnőnek. Hogyan lehetne még vonzóbbá tenni ezt a hivatást a lányok számára?
– Ahhoz, hogy a szerzetesi hivatás mint lehetőség egyáltalán eszébe jusson valakinek, olyan közegre van szükség, amelyben jelen van a gondolat: nemcsak a megfogható, anyagi világban találhatunk értelmet az életünknek, Isten nem fogyasztani hívja az embert. Ma hiányzik a hivatás kultúrája. A média sem közvetíti a világ felé azt az üzenetet, hogy a szerzetesi élet jó választás lehet. Talán néhány „hollywoodi” film kellene, amely arról szólna, milyen remek dolog a szerzetesség! Kevés alkotással találkozni, amely életszerűen mutatja be ezt a hivatást, és vonzó képet fest a női szerzetesek életéről. Például a Ments meg, Uram! című film ilyen: egy nemi erőszak és gyilkosság miatt halálra ítélt férfi lelkét egy nővér próbálja megmenteni, ő készíti fel a halálra, bemegy hozzá, beszélget vele… A hivatás kialakulásához szükség van keresztény közösségekre is, amelyekben fogható a Jézussal való barátság, a neki adott élet öröme. Ha valaki ezt megtapasztalja, nem lesz nehéz elköteleződnie valami mellett, vagy lemondania bármiről, hiszen az élete olyan távlatot kap, amely mindennek új értelmet ad. Alapvetően azonban nem mi, szerzetesek vonzzuk a fiatalokat, hanem Isten. Felesleges azon gyötrődnünk, hogyan lehetnénk vonzóbbak. Nem marketing ez, nem valamiféle terméket kell eladnunk! Ha egy karizma hiteles, és a rendtársak meggyőződéssel élik azt, akkor a közösség „magától” lesz vonzó mások számára is.
– Mondhatjuk azt, hogy ma kihívást jelent szerzetesnőnek lenni?
– Néhányan ellenségesek, mások közömbösek, de a legtöbben azért bizalommal közelednek hozzánk. Tőlem például már többen kértek áldást vagy imát az utcán. Az általában jellemző közöny és pesszimizmus azonban megnehezíti a dolgunkat. Ebben a jövőtlen életérzésű világban ugyanis nem könnyű elhinniük az embereknek, hogy Isten szeretne valamit kezdeni velük. Szerzetesnőnek lenni kiteljesítő életforma, sőt, merem mondani: emberségünk leggazdagabb kibontása. Nem önmegvalósítást jelent, hiszen Isten valósít meg minket, s nem mi magunkat, de mégis valami olyasmi, mert a szerzetesi élet Istenre irányítja valónkat. Ebben a hivatásban igazán önmagunk lehetünk, Isten akarata, elképzelése szerint, ráadásul nem egyedül, hanem közösségben.
– Nőnek lenni jó dolog. Szerzetesnőként hogyan élhető meg a nőiségünk?
– Női létünk két legfőbb aspektusát: a jegyesit és az anyait remekül megélhetjük szerzetesként. Az előbbit a Krisztussal való személyes kapcsolatban, a neki való önátadásban. Az utóbbit pedig azáltal, hogy a szerzetesi életben mindig ott van az életadás másokért az imában és az értük végzett szolgálatban. A női szerzetesség tehát egyfajta lelki anyaságot jelent.
Fotó: Kissimon
