Én nem tudom, ember vagyok,
cseresznyemag vagy háború –
Kiégett szemű angyalok?!
Köröttem alvó rongybabák,
Halottaim közt olvasó –
Rászáradt nagyböjti imák.
Cserepek törnek, fák, csontok,
Gyalogolnak az emberek.
Két állomás közt a gyolcsok,
Fehérbe fonják lelkemet.
Iancu Laura (1978) csángó születésű költő,
a Moldvai Magyarság című lap szerkesztője
