Surján László szerint a nyugat-európaiak anyagiakban bővelkednek ugyan, de kiegyensúlyozatlanok, lelki egészségük fogytán. Megfeledkeztek a keresztény értékekről, másfajta örömöket keresnek.
„Az örömhír nálunk van, csak nem divat beszélni róla – fejti ki a képviselő. – De nem az a feladatunk, hogy hirdessük az evangéliumot, akár alkalmas, akár alkalmatlan? Hol vannak azok az emberek, akik megmutatnák, hogy érdemes az Isten igéjére építkezve élnünk? Mintha az európai keresztények azt üzennék, köszönik, jól vannak, s behúzódnának a csigaházukba. Nem érzik át felelősségüket, s nem találták meg azt a megjelenési formát, amely vonzó lehetne a fiatalok számára. Szent Ferencek vagy Szent Bernátok napjainkban is feltűnnek a világban – folytatja –, gondoljunk Roger Schütz, Jean Vanier vagy Teréz anya példájára. Tömegeket mozgatnak meg, de az emberek nem adják tovább a lángot.” Ébresztő keresztényekre van szükség – fogalmaz Surján László –, akik nem elégszenek meg azzal, hogy elbújva, mintegy csupán önmaguk – s persze Isten – előtt tanúskodjanak. Szerinte a „jól elvagyok magamnak” mentalitással éppen azt éri el az európai kereszténység, amit sokan rákényszerítenének: hogy a vallás magánüggyé váljon.
„Senki sem mondhatja, hogy a keresztény megközelítés nem európai – teszi hozzá az alelnök. – Robert Schumant szokták idézni: A demokrácia vagy keresztény lesz, vagy nem is lesz. Keresztény értékek nélkül tehát nem működhet tisztességesen. Vállalnunk kell a meggyőződésünket ebben a mérhetetlenül szekularizált világban is, és nem szabad megharagudnunk, ha esetleg csúnyát mondanak ránk. Vannak, akik megvonnák a kereszténység léthez való jogát Európában. Sikerülhet is nekik, ha a keresztények bamba birka módjára nézik ezt. A közéletből való kivonulás szellemi öngyilkosság lenne, azt jelentené, hogy az új, átalakulásra váró Európa nem megfelelő erkölcsi talajra épül.”
Surján László szerint azt is fontos tudatosítanunk, hogy közép-európaiak vagyunk, s nem pusztán azért, mert nálunk találkoznak a keleti bérek a nyugati árakkal… Mint mondja, kultúránk rokon, történelmünk közös, kereszténységünk fáklya lehetne Európában. Elegendő alap ez ahhoz, hogy barátságban éljünk a szomszédos népekkel, amelyekről sokszor csak hamis sztereotípiáink vannak, s az elmúlt mintegy másfél évszázad sérelmeit hangoztatjuk. „Ezért indítottam el a Kárpátok ölelte, Duna-völgyi népek közötti megbékélési mozgalmat, melyhez magyarok és nem magyarok immár csaknem négyezren csatlakoztak az interneten (chartaxxi.eu) – így a képviselő. – Nekünk, közép-európaiaknak közösek az érdekeink, de nem elég, ha ezt csupán a politikai vezetés ismeri fel, ha egyáltalán felismeri. Mindenkinek meg kellene tennie a tőle telhetőt. Mivel a sajtó elsősorban a konfliktusokról számol be, sokan úgy vélik, a megbékélés reménytelen. Mozgalmunk szeretné elérni, hogy annak is híre menjen: mind többen vannak, akik megbecsülik egymást.”
