Öntöm bele a kakaót, elfordítom, hogy a
másik oldaláról igyak, de hallom, megint morog,
hogy undorodom?
Visszafordítom, számhoz emelem jobb kézzel,
oda, ahol ő élt, és elindul a film
fekete vétkeimmel, ami nekem fáj mindig.
Szaporábban kortyolok, hogy túl legyek rajta, s azt
súgja: csak szabadulni akarsz. Még töltök.
A belső szobából zsoltár szűrődik.
Éjjel van, öt perc múlva egy.
Szépen bevilágít az ötödik parancsolat.
Tagjaim lassan elernyednek. Ujjaim erőtlen
még a bögre fülében hagyom,
és megadom magam a végtelen
szeretetnek.
