Ferenc pápa május 12-én a Szent Péter téren szentté avatta a XV. századi otrantói vértanúkat, Antoni Primaldót és nyolcszáz társát, akiket 1480-ban a Dél-Olaszországba betörő oszmán törökök öltek meg, mert hűek maradtak hitükhöz. Ugyancsak szentté avatta Laura di Santa Caterina da Siena Montoya y Upegui kolumbiai rendalapító nővért (1874–1949), valamint a mexikói Maria Guadalupe Zavalát (1878–1963).
Néhány sajtótermék újdonságként tálalta, hogy Ferenc pápa „zéró toleranciát” hirdetett az egyházi személyek által elkövetett pedofil bűncselekményekkel kapcsolatban. Újdonságról azonban nem beszélhetünk: a vonatkozó egyházi szabályok 2001-ben változtak meg, és túlzás nélkül állítható, hogy az egyház példátlan szigorúsággal jár el az ilyen esetekben. 2001 óta nem a megyés püspök – a helyi ordinárius – feladata az eljárás lebonyolítása. Minden ilyen ügy a Hittani Kongregáció elé kerül.
Mostanában egyre több kéretlen levélszemét érkezik internetes postaládámba. A többségüket – azokat, amelyek többnyire eladnának nekem valamit – olvasatlanul törlöm ki, csak kevéssel teszek kivételt. Így akadt fenn a rostán az a pápaválasztás utáni fotó is, amelyet barátaim közül még sokan mások is megkaptak. Hogy kiktől? Az ő barátaiktól. Azóta többször is megnéztem ezt a felvételt, majd egy szép napon megálltam a könyvespolcom előtt, és keresni kezdtem valamit. Így akadtam rá a könyvre, amely jó néhány éve várta már, hogy újra kézbe vegyem.
Bernard Bober érsek május 12-én a kassai Szent Erzsébet-székesegyházban megáldotta Boldog Salkaházi Sára szociális testvér szobrát.
Szabó Ottó alkotását a keresztelőkút közelében helyezték el, a Szociális Testvérek Társasága megalapításának 90. évfordulóján. A közösség tagjai többek között így tisztelegtek alapítónőjük, Slachta Margit emlékének, és adtak hálát az általa kapott karizmák ajándékáért.
Németh László olaszországi magyar főlelkész. „Bár a kifejezés – főlelkész – azt jelentené, hogy több lelkipásztorral dolgozom együtt, ezzel szemben a munka nagy részét egyedül végzem. Nyolc helyre járok misézni, Torinótól Palermóig.” László atya minden hónap utolsó vasárnapján székhelyén, Rómában mutat be szentmisét, az első vasárnapokon Milánóban találjuk, s a köztük lévő hétvégeken járja Itália más városait. Nyáron szünetelnek a magyar nyelvű misék, „az emberek ilyenkor szabadságra mennek”. Firenzében Ruppert József atya volt Németh László segítségére, de most, hogy hazakerült, „Kovács Gergelyt, a Kultúra Pápai Tanácsának főosztályvezetőjét kértem meg, vállalja évente négy alkalommal magyar nyelvű szentmise bemutatását Firenzében.” Gergely atya szívesen tesz eleget ennek, a hivatali munka mellett így módja nyílik lelkipásztori szolgálatra is.
A Nagyváradi egyházmegyés Takács Pál atya lassan huszonhárom esztendeje él a Rajna-parti Frankfurtban. Tavaly május, a szabad munkavállalás kezdete óta rendkívül megváltozott náluk is a helyzet, mondja, s hozzáteszi: „A frankfurti misszió a kisebbek közé tartozik, a magyar hívek száma nincs arányban a város nagyságával. A német püspökségek azokat ismerik el híveinknek, azokat tekintik migránsoknak, akiknek magyar útlevelük van, magyar állampolgárok és katolikusok.
Öt helyszínről indult el szombaton az élő rózsafüzér zarándoklat, melyen a résztvevők kilenc szakaszban járták körül a fővárost. Az egyenként húsz-húsz kilométeres gyalogtúra szakaszai egy Budapest köré font rózsafüzért jelenítettek meg. A zarándokok imával és áldással indultak útnak, a célpontba megérkezve pedig minden helyszínen közös szentmisén vehettek részt a helyi hívekkel. A zarándoklat célja a Budapestért mondott közös imádság volt.
–bé–
Országjáró
Győrvári Edith (1926–2008), a szombathelyi Markusovszky-kórház főnővére, a Szent Kereszt
Lelkészség hitoktatója és az egyházmegyei karitász munkatársa volt. Korunk azon kevés
példaképe közé tartozik, akiktől hivatást, alázatot, hitet és szeretetet tanulhatunk.