Egyházunk

Szíria

A vi­lág döb­ben­ten né­zi a Szí­ri­á­ból ér­ke­ző kép­so­ro­kat, ame­lyek sze­rint egy tá­ma­dás so­rán ezer­két­száz em­ber, kö­zöt­tük sok gyer­mek és nő éle­tét ol­tot­ták ki, fel­te­he­tő­leg ve­gyi fegy­ve­rek­kel. Az el­len­zé­ki erők azt ál­lít­ják, hogy a Gúta tér­sé­gé­ben vég­re­haj­tott had­mű­ve­let­ért Bassár el-Aszad el­nök a fe­le­lős. A szí­ri­ai ha­tó­sá­gok cá­fol­ják, hogy ve­gyi fegy­ve­re­ket ve­tet­tek vol­na be, és a nem­zet­kö­zi mé­di­át ha­mis hí­rek ter­jesz­té­sé­vel vá­dol­ják, mond­ván, az így akar­ja tá­mo­gat­ni az el­len­zé­ket.

Meg­őr­zött szol­gá­lat­ban

Szűk­nek bi­zo­nyult a ró­zsa­dom­bi fe­ren­ces temp­lom au­gusz­tus 25-ének dél­előtt­jén. A plé­bá­nos, Frajka Fé­lix atya gyé­mánt­mi­sé­jé­re ér­ke­ző rend­tár­sak, ta­nít­vá­nyok, a he­lyi egy­ház­köz­ség s a né­pes tisz­te­lő se­reg tag­jai zsú­fo­lá­sig meg­töl­töt­ték az ün­ne­pi han­gu­lat­ba öl­tö­zött is­ten­há­zát. A szent­mi­sé­re gyü­le­ke­ző hí­ve­ket, csa­lád­ta­go­kat, ne­ves köz­éle­ti, po­li­ti­kai és kul­tu­rá­lis sze­mé­lyi­sé­ge­ket – köz­tük Var­ga Mi­hály nem­zet­gaz­da­sá­gi mi­nisz­tert, Láng Zsol­tot, a má­so­dik ke­rü­let pol­gár­mes­ter­ét és Ju­hász Fe­renc köl­tőt – Fé­lix atya sze­mé­lye­sen kí­nál­ta hellyel a temp­lom pad­so­ra­i­ban. A fe­ren­ces ven­dég­sze­re­tet­re jel­lem­ző, hogy – a mi­se kez­de­tét sür­ge­tő ha­ran­gok hang­já­ra – a li­tur­gi­kus öl­tö­ze­tet a hí­vek kö­zött, a temp­lom­tér­ben öl­töt­te ma­gá­ra az ün­ne­pelt. A be­öl­tö­zés azu­tán már a szen­tély­ben foly­ta­tó­dott, ahol a fel­so­ra­ko­zott csa­lád­tag­ok kö­szön­töt­ték, s ad­ták át aján­dé­ku­kat a hat­van év­vel ez­előtt pap­pá szen­telt, gyé­mánt­mi­sés plé­bá­nos­nak, aki ezen a na­pon vehet­te át a püs­pö­ki kar Pro Cultura Chris­tiana-díját is.

Paolo Dall’Oglio atya kel­tet­te élet­re a ko­los­tort

A jú­li­us 29-én Szí­ri­á­ban el­tűnt olasz je­zsu­i­ta pap, Paolo Dall’Oglio sor­sát il­le­tő­en a leg­fris­seb­b hírt Lama Al Atassi, a szí­ri­ai El­len­zé­ki Erők Nem­ze­ti Ko­a­lí­ci­ó­já­nak tag­ja tet­te köz­zé a Facebookon. Meg nem erő­sí­tett, de a posz­to­ló sze­rint „biz­tos” for­rá­sok alap­ján Dall’Oglio atyát az Al-Kaidához kö­tő­dő ISIL tag­jai meg­öl­ték.

Az egyip­to­mi ese­mé­nyek­től han­gos a nem­zet­kö­zi saj­tó. A kopt ke­resz­tény egy­ház hi­va­ta­los köz­le­mé­nye azon­ban a nyu­ga­ti mé­di­á­val szem­ben au­gusz­tus kö­ze­pén hang­sú­lyoz­ta, hogy az ide­ig­le­nes kor­mány mel­lett áll a le­vál­tott

Mo­ha­med Murszi el­nök isz­la­mista kö­ve­tői el­le­ni küz­de­lem­ben, és tá­mo­gat­ja a rend­őr­sé­get, va­la­mint a ka­to­na­sá­got. Éle­sen el­ítél­ték a ter­ro­ris­ta­cso­por­tok ál­la­mi és egy­há­zi épü­le­tek, temp­lo­mok el­len el­kö­ve­tett tá­ma­dá­sa­it, ame­lyek nem­csak a ke­resz­tény, de a bé­kés mu­zul­mán la­kos­ság el­len is irá­nyul­nak. A kopt egy­ház Egyip­tom nem­ze­ti egy­sé­ge mel­lett tett hi­tet, és el­ítél min­den kí­sér­le­tet, amely az or­szá­got val­lá­si vi­szály szín­te­ré­vé kí­ván­ja ten­ni, ugyan­ak­kor el­uta­sít min­den kül­föl­di be­avat­ko­zást.

A pá­pa tit­ká­rai

Elő­de­i­hez ha­son­ló­an Fe­renc pá­pá­nak is két ma­gán­tit­ká­ra van. Az öt­ven­négy éves mál­tai Alfred Xuereb, aki ed­dig Be­ne­dek pá­pa má­sod­tit­ká­ra­ként szol­gált, az el­ső hely­re lé­pett. A má­sod­tit­ká­ri fel­ada­to­kat pe­dig a negy­ven­ki­lenc éves ar­gen­tin Fabian Pedacchio Leaniz, a Bu­e­nos Aires-i fő­egy­ház­me­gye pap­ja lát­ja el, akit fő­pász­to­ra 2007-ben aján­lott a Püs­pö­ki Kong­re­gá­ció mun­ka­tár­sai kö­zé. Mind­ket­ten a Szent Már­ta Ház­ban lak­nak, ahol a pá­pa is. Fel­ada­tuk Fe­renc pá­pa mun­ká­já­nak se­gí­té­se, és nem a lá­to­ga­tók „meg­szű­ré­se”, hi­szen a szent­atya – amint azt ko­ráb­ban nyi­lat­koz­ta – ma­ga dönt ar­ról, hogy kit fo­gad. (KNA)

Az Is­ten­szü­lő (va­gyis Szűz Má­ria) kazányi ikon­ja a he­lye­sebb ki­fe­je­zés, hi­szen Is­ten­szü­lő csak egy van, aki­nek több­fé­le ikon­áb­rá­zo­lá­sa lé­te­zik.
Az Is­ten­szü­lő kazányi ikon­ja orosz ere­de­tű iko­nog­rá­fi­ai tí­pus. A váll­kép­ben áb­rá­zolt Is­ten­szü­lő a bal­já­ban tart­ja gyer­me­két, ke­zei nem lát­ha­tók. A Kisjé­zust fron­tá­li­san je­le­ní­tik meg, jobb­já­val ál­dást oszt, bal­ját el­ta­kar­ja a himation (va­gyis a kö­peny­sze­rű le­pel).

Ez az iko­nog­rá­fi­ai tí­pus bizánci–orosz ere­de­tű. Az Is­ten­szü­lő a jobb­já­ban tart­ja gyer­me­két, a Kisjé­zus át­öle­li any­ját, ar­cuk ös­­sze­ér. Ez nem­csak az anyai sze­re­tet fi­nom meg­nyil­vá­nu­lá­sá­ra utal, ha­nem az égi és a föl­di szfé­ra har­mo­ni­kus ta­lál­ko­zá­sá­ra is. Az egész alak­ban áb­rá­zolt Kisjé­zus bal lá­bát talp­pal for­dít­ja a né­ző fe­lé. Az ikont a XIV. szá­zad vé­gé­től az ös­­szes orosz föld vé­del­me­ző­jé­nek te­kin­tet­ték. Azért ne­ve­zik vlagyimirinek, mert so­ká­ig eb­ben a vá­ros­ban őriz­ték. Je­len­leg a moszk­vai Tretyja­kov-kép­tár mel­let­ti temp­lom­ban lát­ha­tó. (A Tol­ma­csiban ál­ló Szent Mi­klós-temp­lom­ról van szó.)

Il­lés a Krisz­tus előt­ti IX. szá­zad el­ső fe­lé­ben élt. Ne­vé­nek je­len­té­se: „Jah­ve az én Is­te­nem.” Pró­fé­ta­­ként tisz­tel­ték-tisz­te­lik a judaizmusban, a ke­resz­tény­ség­ben és az isz­lám­ban.

Ami­kor Is­ten pa­ran­csá­ra ma­gány­ba vo­nult, egy hol­ló vitt ne­ki táp­lá­lé­kot, ezt is gyak­ran áb­rá­zol­ják iko­no­kon. Hóreb he­gyén be­szélt Is­ten­nel. A leg­gyak­rab­ban azon­ban azt a je­le­ne­tet fes­tik meg, ami­kor ha­lá­la­kor tü­zes sze­ké­ren az ég­be re­pül.