Egyedül

Jövőbe sodródó tekintet

a prófétai vízió

Vérző arc, szelíd remegés

Csonttá repedt vak való

az óra számlálatlan

perce – aztán a

súlyos Éjszaka

 

Mikor virradt, már

elhagyottá vált a

hely is, mely látta Őt

koszorútlan fővel még

a kivégzés előtt

 

Földre roskadt, vérezni

kezdett a tépett gledícsia,

a kavicsot, mely lábánál

sírdogált, kezében

tartotta az Atya

Szólj hozzá!

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .