Ám a visszaszólítás sem kicsiny feladat és érdem, különösen akkor, ha olyan, szivárványosan változatos egyéniségről és életútról van szó, amilyen Kobzos Kiss Tamásé volt. A kötet megszületésében komoly szerepe volt a művész leányának, Kolozsy-Kiss Eszternek is. A „Tamás könyvének” nevezett előszóból kitűnik, hogy a páratlan írott és zenei – sok-sok muzsikustárs és médiaszakember segítségével összegyűjtött – anyag pontos és „Kobzos” (ahogy rövidítő becézéssel oly sokan neveztük) életművéhez tökéletesen illő cím Debrecen nevezetes kollégiumi tanárának, Szilágyi Tönkő Mártonnak egyik alkalmi verséből való: „Dúdolj verset! Kinek? A magyar nemzetnek.” Idézzünk még néhány nagyon jellemző sort a bevezetőből, amely jelzi: Debrecen szülötte, Kiss Tamás költő fia, aki „dúdolásaival” bejárta Magyarországot, a magyarlakta, határon túli közösségeket és a nagyvilágot, hatalmas tudása és sokakat meghódító zenei tehetsége ellenére sem tartozott a másokban kisebbségi érzést keltő tehetségek közé, sem ifjú emberként, sem a Kossuth-díj és számtalan egyéb kitüntetés birtokában: „Sokoldalúsága mégsem volt nyomasztó, tudálékos: mindig könnyedén mozgott a kultúrkörök határain, a legmélyebb átélést választotta üres szerepek és öntetszelgés helyett. Olyan személy volt, akinek asztala mellett nagyon távolról jött vendégek foglalhattak helyet egy jó beszélgetésre és közös zenélésre.” (Erről eszembe jut az az 1989. június 7-i nap, amikor Kata lányom 16. születésnapját éppen Kobzosék szigetmonostori kertjében ünnepeltük, hol a friss termésű epret kóstolgatva, hol jóízűen beszélgetve és együtt énekelve.) Tekintettel a Kobzos Kiss Tamás életútját dokumentáló gazdag anyagra, nem volt könnyű dolguk a szerkesztőknek, végül mégis sikerült két nagy fejezetbe csoportosítani bő három évtized termését. Az első a vele készült interjúkat és más műfajú cikkeket gyűjti egybe, a második Kobzos népzeneoktatói műhelyébe, s e műfajban fő alkotása, az Óbudai Népzenei Iskola életébe enged bepillantást. Most mégsem ezekből az anyagokból idézek, hanem a debreceni költő-pedagógus apa, Kiss Tamás Fiamnak, hangszereihez című verséből: Pendítsd csak kobzod, citerád, / gitárod, lantodat, / valahol tört szemeket látsz, / meggyötört arcokat. // El kell találni, kit mi bánt, / s kinek melyik való, / hangold arra a húrt, a fát, / légy te örömadó.
De honnan merített erőt Kobzos ennyiféle feladathoz, zenével gyógyító munkához? S hogyan tudta hitelesen beleélni magát a reformáció zenéje, illetve a régi magyar énekmondók világába? Erre a kérdésre az egyik választ egy 2011 tavaszán megjelent interjúban találhatjuk meg, amelyet Kiss Sándor készített vele a Reformátusok Lapja számára: „Lelki reggeli tornaként évek óta minden napot valóban a Váradi Biblia egy-egy ószövetségi és újszövetségi részének az elolvasásával kezdek, amit egy-egy lanttal kísért genfi zsoltár eléneklése követ. Előbbi a lelki táplálék mellett arra is szolgál, hogy karbantartsam a korabeli nyelvismeretemet.”
Végül pedig ejtsünk néhány szót az emlékkötet hangzó kincseiről: egy páratlanul gazdag zenei CD-ről és DVD-ről, amelyhez a szerkesztői gondosság pontos diszkográfiát is rendelt. Itt Kobzos Kiss Tamásé mellett sok, vele együtt muzsikáló baráti együttes és művésztárs hangja csendül fel a Musica Historicától a Misztrál és a Kecskés együttesig, Szvorák Katalintól Virágh Lászlóig, Sebő Ferencig vagy éppen a Gryllus fivérekig… a sor végeláthatatlanul hosszú. Ahogyan a zenei műfajoké is: olyan ez az anyag, mint egy szépséges, sokszínű hang-papírforgó. Találkozhatunk benne a nagy előddel, Tinódival, a magyar népzene színével-javával, a reformáció zenéjével, de középkori trubadúrokkal, históriás énekekkel, Balassi Bálint énekeivel, a török népek zenéjével, Pálóczi Horváth Ádámmal, s a Kobzos debreceni szívének oly kedves Csokonaival. Ugyanakkor nem hiányzik a hatalmas zenei antológiából a reformkor és a szabadságharc zenéje vagy néhány katolikus népének sem.
Az értékéhez és szellemi-lelki hasznához képest szerény árú kötet – remélhetőleg – sok zene- és költészetbarát család és intézmény kincse lesz a következő években. Így Kobzos Kiss Tamás most megkezdett, méltó visszaszólítása általunk, olvasók és a muzsikával együtt dúdolók által folytatódhat.
(Dúdolj verset – Kobzos Kiss Tamás emlékezete. Szerkesztette: Csörsz Rumen István, Szerényi Béla. Magyar Hangszermíves Céh, Budapest, 2018)
