Nem így lett: a három rész leforgatása után Hamill teljesen eltűnt Hollywood bugyraiban. E ma már korszakalkotó sci-finek azonban volt egy másik szereplője, akire viszont annál nagyobb karrier várt. Kétségtelen, hogy Harrison Fordot tulajdonképpen Han Solo megformálása indította el azon az úton, amely a népszerűség csúcsára vezetett. Persze a fordítottja is igaz, hiszen Han Solo karaktere nem utolsósorban azért lett az űrmese meghatározó alakja, mert Harrison Ford játszotta el. Azt ma már tudjuk, hogy mi lett a végső sorsa ennek az űrvagánynak, ám arról, hogy honnan is jött, mit csinált addig, amíg a birodalom és a lázadók összeütközése magával nem rántotta, sejtelmünk sem lehetett. Egészen mostanáig, hiszen a Solo: Egy Star Wars-történet
éppen kezdetekről mesél.
A fiatal Han Solo (Alden Ehrenreich) a Corellia bolygón tengeti életét, ahol egy nagyra nőtt vízi százlábúnak kénytelen kisebb-nagyobb szolgálatokat tenni – leginkább ellopni ezt meg azt. Barátnőjével, Qi’Rával (Emilia Clarke) elhatározzák, hogy egyik zsákmányukat eladva megszöknek a bolygóról. Ez azonban csak Hannak sikerül, neki is csak úgy, hogy csatlakozik a Birodalom hadseregéhez. Pilóta szeretne lenni, ám három év múlva egy szárazföldi alakulatban találja magát. Az egyik csata során találkozik Tobias Beckett-tel (Woody Harrelson), s a zűrzavart kihasználva beáll a bandájába. A zsiványcsapat Dryden Vos gengsztervezér (Paul Bettany) parancsára meg akar szerezni egy nagy adag különleges anyagot, amellyel az űrhajók hiperhajtóművét működtetik. A félresikerült akció után elmennek magyarázkodni Voshoz, ahol Han legnagyobb meglepetésére ott találják Qi’Rát is.
Lassan a Star Wars világa is kezd akkorára dagadni, mint a Marvel-moziverzum. A kilenc részre tervezett fősodor mellett több évados animációs sorozatot is készítettek, a Solo pedig már a második spin-off (oldalhajtás), amit láthatott a nagyérdemű. S valószínűleg nem az utolsó, hiszen számtalan olyan szereplő akad még, akinek az előéletét el lehet mesélni. Han Solo eredettörténetének filmre vitele ugyanakkor azért nem volt veszélytelen vállalkozás, mert biztosra lehetett venni, hogy a kiválasztott színészben mindenki Harrison Ford gesztusait fogja majd keresni. Tulajdonképpen így is lett, ám sajnos csalódnunk kellett, hiszen Alden Ehrenreich csak halvány utánzata nagynevű elődjének, játéka színtelen és szagtalan. A többiek, akár ismertebbek – mint Harrelson vagy Bettany –, akár nem, hozzák azt a középszerűséget, amit egy Star Wars-film szereplőjétől elvárunk.
Ha Han Solóról hallunk, rögtön eszünkbe jut még valami és még valaki ― az Ezeréves sólyom (Millennium Falcon) űrhajó és természetesen a beszélő medvelény, Chewbacca (Joonas Suotamo). Azt eddig is tudtuk, hogy Han kártyán nyerte a járművét, mégpedig Lando Calrissiantól (Donald Glover), most e hazárdjáték részleteiről is értesülünk. Az is kiderül, hogy miként és miért lett Han elválaszthatatlan társa Chewie, a vuki. Ezenkívül megismerkedhetünk Han keresztapjával, valamint egy pillanat erejéig a lázadás kibontakozásába is belekukkanthatunk. A vájt fülű Star Wars-rajongók emellett számtalan utalást vehetnek észre a korábbi és későbbi eseményekre, szereplőkre. Ne feledjük, a Solo története a III. (A Sith-ek bosszúja) és a IV. (Egy új remény) rész között játszódik.
Ha jól számolom, akkor a Solo a tizedik Star Wars-nagyfilm. Bár az alapok nyilván nem változnak filmről filmre, mégsem lehet mindig ugyanazt és ugyanazokat bemutatni. Persze nem könnyű új meg új akciókat, figurákat, teremtményeket és járműveket kitalálni. Ami az utóbbiakat illeti, csak kevés újdonsággal lepnek meg az alkotók. Ezek közé tartozik L3-37, a női lelkű, szerelmes robot, és az a száguldó duplavonat, ami a tereptől függően bármerre képes elfordulni; ha kell, még fejre is áll.
Már a Zsivány egyesnél is láthattuk, hogy fő a változatosság, vagyis egy sci-fi esetében érdemes kölcsönvenni más műfajok megoldásait. A Solo egyes részei westernfilmhez hasonlítanak, néhány perc erejéig az I. világháború lövészárkaiban érezhetjük magunkat, de az egész film leginkább gengsztertörténethez hasonlít. Beckett, Vos és a rivális martalóc, Enfys Nest (Erin Kellyman) egyaránt rablásokban utazik. Bár úgy tűnik, hogy a maguk útját járják, valójában egyikük sem független, mindenki felett áll valaki más. A Star Wars-filmeket általában úgy értelmezik, hogy a jó és a rossz harca bontakozik ki bennük. Nos, a Solóban mindenki szólóban tevékenykedik, és csak a saját érdekeit nézi; ami lehet jó, de lehet rossz is. Mint ismeretes, a Solo producerei menet közben cseréltek kapitányt, így lett a film rendezője Ron Howard. Nem tudom, mi lehetett a gond, annyi azonban biztos, hogy az amerikai filmrendező nem kockáztatott semmit, ennek eredménye pedig egy popcornmozi lett. Egyszer megnézhető.
