Fotó: Merényi Zita
Magyarország hadtörténetének egyik legtragikusabb eseménye a hetvenöt évvel ezelőtt történt doni áttörés. Az 1942 nyarától 1943 februárjáig tartó harcokban a több mint kétszázezer főt számláló Magyar Királyi 2. Honvéd Hadsereg jelentős része megsemmisült. A veszteségekről nem állnak rendelkezésre pontos adatok. A jelenlegi kutatások szerint negyvenkétezer magyar katona halt hősi halált vagy tűnt el, huszonnyolcezer volt a Magyarországra hazaszállított sebesültek száma, és a Vörös Hadsereg huszonhatezer magyar hadifoglyot ejtett.
A doni katasztrófa hetvenötödik évfordulója alkalmából tartott megemlékező szentmisén részt vett Boross Péter volt miniszterelnök, Vargha Tamás, a Honvédelmi Minisztérium parlamenti államtitkára és Földváry Gábor, a Honvédelmi Minisztérium helyettes államtitkára, valamint Szabó István vezérőrnagy, a Honvéd Vezérkar főnökének koordinációs helyettese is.
Köszöntőszavaiban Bíró László püspök megemlékezett azokról az orosz parasztokról, akik befogadták a visszavonulókat, és gondjaikba vették a sebesülteket. „Nem az ellenséget látták bennük, hanem az embert, a Krisztus-képmást – hangsúlyozta. – Nélkülük sokkal több áldozatról esne szó a mai napon.”
Homíliájában Bíró László megemlítette, hogy számos történelmi esemény évfordulójáról emlékezünk meg idén: száz évvel ezelőtt ért véget az első világháború, hetven évvel ezelőtt fogadták el Az emberi jogok egyetemes nyilatkozatát, s az idei esztendő Mátyás király-emlékév is lesz. A püspök rámutatott arra, hogy az évfordulókkal összefüggésben gyakran emlegetünk szép, ám olykor közhelyeket súroló mondatokat, de keveset beszélünk a konkrétumokról. A mostani évfordulóval kapcsolatban például megfogalmazódhat bennünk a következő kérdés: Mit tehetünk ma Európáért?
Bíró László arról beszélt, hogy Európa ma kettős vákuumtól szenved: az egyik a népességvákuum, a másik pedig az identitásvákuum, amely magával vonja az értékvesztést is. Október végén Európa jövőjéről szerveztek konferenciát a Vatikánban. Az Újragondolni Európát címet viselő tanácskozáson Ferenc pápa is felszólalt: elgondolkodtató és előremutató beszédében személyessé tette a kérdést: Mit tehetünk Európáért? Elsősorban azt, hogy emlékezünk arra: az ember személy.
A tábori püspök családtagjaira emlékezett vissza: nagyapja az első, édesapja pedig a második világháborúban harcolt. Gyakran meséltek történeteket a háborús időszakról és azokról a helyzetekről, amikor semmibe kellett venni a másik ember emberségét. „Ki az ember? – tette fel a kérdést Ferenc pápa nyomán Bíró László. – Az ember személy. A mai médiában már alig esik szó a személyről: szavazatokról, szegénységi küszöbről és kvótákról beszélnek, s a szavak mögül eltűnik az ember, a személy.”
A püspök ismét Ferenc pápa beszédét idézte: a háború mindig ott kezdődik, amikor eltűnik az ember mint személy, amikor a győző semmibe veszi a legyőzöttet.
A személy egy közösség tagja is, a legkisebb közösség pedig a család. Az Egyház számtalanszor felszólította a társadalom képviselőit arra, hogy őrizzék a család intézményét, mert az a társadalom kovásza. A család olyan közösség, amely nem tud létezni párbeszéd nélkül, párbeszéd pedig csak ott jöhet létre, ahol egyenlőnek tekintik egymást az emberek.
Ferenc pápa beszédét követve Bíró László figyelmeztetett arra, hogy a laicizmus veszélyt rejt magában, mert nem veszi tekintetbe, hogy a vallás a személy méltóságát őrzi, s ez értéket jelent. A püspök idézte a jelenlegi egyházfő XVI. Benedekkel folytatott párbeszédét is: az emeritus pápa arra hívta fel utóda figyelmét, hogy az egyformaság a legveszélyesebb, hiszen tömegben, egyediségét vesztve kerül az ember a legtávolabb Istentől.
Európa jövője szempontjából létfontosságú a szolidaritás és a szubszidiaritás is. A szolidaritás a másikra való odafigyelés erénye, a szubszidiaritás pedig azt jelenti, hogy ki-ki megteszi a társadalomban azt, amire képes. Bíró László megemlítette, hogy Ferenc pápa a már idézett beszédében hangsúlyozza a befogadás szükségességét is, ám egészen más értelemben, mint ahogyan azt első hallásra gondolnánk: a valódi befogadás esetén az a legfontosabb, hogy saját értékeinket is védelmezzük, miközben befogadunk. Végezetül a tábori püspök felelevenítette Ferenc pápa beszédének legfontosabb gondolatát: a béke ellensége a közöny.
„Legyünk Európa lelke! – buzdított prédikációja végén Bíró László. – A doni áttörés során elesett katonák olyan hősök voltak, akik magukénak érezték a hazát, Európát és a keresztény értékeket. Az ő példájuk nyomán gondolkodjunk el azon, ki-ki a maga helyén mit tehet ma Európáért.”
A megemlékezés a Hadtörténeti Intézet és Múzeum kertjében koszorúzással zárult, ahol Berta Tibor, a Katolikus Tábori Püspökség általános helynöke is imát mondott a doni áttörés áldozataiért.
