A Dugonics tér hétköznapi nyugalmát átvette az izgatott készülődés. Sátrak épültek, padok kerültek a térre. A terep előkészítésének munkálataiba a hajléktalanok is bekapcsolódtak. Az este hat órakor kezdődő program bevezetőjeként Sipos Júlia olvasta fel a szolidaritás éjszakájára megfogalmazott közös nyilatkozatot, amely felhív mindenkit a hajléktalanok támogatására. Az est fővédnöke, Juhász Gyula, Szeged-Tápé képviselője hangsúlyozta, hogy a politikának nem lenne szabad szemet hunynia a hajléktalanság létező problematikája fölött, valamint felhívta a figyelmet az Európai Unió lépéseire ez ügyben. Az utca emberei is lehetőséget kaptak, hogy a nyilvánosság előtt elmondhassák véleményüket. Érdekes volt hallani, hogy egy hajléktalan hogyan látja a saját életét, és azt a közönyt, ahogyan a társadalom viseltetik irántuk. A szórakoztató programok sorában először egy kis táncházzal melegíthettek be a résztvevők, majd jöttek a performance-ok. Hajléktalanok és néhány fiatal kapott lehetőséget, hogy különféle zenei, illetve prózai produkcióval szórakoztathassa a közönséget. Hallhattunk néhány, saját versét szavaló hajléktalan költőt, valamint fellépett a budapesti Mentés Másként Trió, amely népzenei produkcióval lepte meg a jelenlévőket. Egész este egészségügyi sátor várta a rászorulókat, ahol lehetőség volt prevenciós beszélgetésekre és véradásra is. Adományokat is gyűjtöttek, ezek szétosztására később kerül majd sor. Eközben folyamatosan meleg teát és zsíros kenyeret osztottak mindenkinek, este 10-kor pedig a fiatalok által főzött forró babgulyással kínálták a jelenlévőket. Ezt követően kezdődött az igazi virrasztás. A tűz köré gyűlt mindenki, és halkan beszélgettek, zenéltek vagy épp csendben várták a reggelt. Ahogyan teszik ezt az utcán élők mindennap, akik nemcsak egy éjszakát töltenek el kint, a hidegben, hanem ott élik mindennapjaikat. Egy ilyen programmal nem lehet megmenteni a hajléktalanokat, a szervezők célja az volt, hogy közelebb hozzák egymáshoz őket és a város egyszerű polgárait.