Fotó: Kovács Tibor
Az elmúlt két évtizedben a Taszáron élő főpásztor szentelte fel a jelenlegi egyházmegyés papok többségét. Tudta, hova kell „becsavarni” százas égőket, ám azt is: a közvilágítást lehetetlen csupán százas égőkkel megoldani. Az egyházmegyében „lelki laboratóriumok” és „lelki cukrászdák” egyaránt találhatók, s a főpásztor mindenkor arra törekedett, hogy sok helyre eljusson, ám nem csak a papokhoz. Szülők, bérmaszülők, tantestületek, polgármesterek élete is érdekli, csakúgy, mint az egyházközségi képviselő-testületi tagok szolgálata és a fiatalok jelene, jövője. Bérmálások, ifjúsági találkozók, családi lelkinapok programjai éppúgy szerepelnek a naptárában, mint politikusokkal egyeztetett találkozók. Balás püspök szavára ugyanis sokan adnak. Még akkor is, ha a politikát embergyártmánynak, az ateizmust nemzetbiztonsági kockázatnak tartja, s úgy gondolja: akkor lesz igazi rendszerváltás Magyarországon, ha a jobb- és a baloldal egyaránt megtér. Kaposvári beiktatását követően azt nyilatkozta a Varga Zsolt által készített portréfilmben: „Az egyháznak nem kozmonautákra, hanem kubikusokra van szüksége”. Ezt tartja ma is.
Beton atya – mivel rejtőzködő volt az egész élete – szeret csendben, háttérben meghúzódva szolgálni. Kerüli az összetűzést, gyűlöli az indulatot, és szolgáló szeretetével hirdeti jelmondatát: Mihi vivere Christus – Számomra az élet Krisztus. Nemcsak kispaptoborzó levelei népszerűek a fiatalok között, de nagy gonddal megfogalmazott püspöki körlevelei is megszólítják a papokat. A legutóbbiban például azt írja: „Jézus maga volt a fény, a világ világossága (vö. Jn 1,9), az Oltáriszentség pedig az ő sűrített jelenléte. A feltámadt Krisztus jelenléte, élő, aktív, »irányított« sugarú. Aki belőle él, az maga is »tükröz«. Mécs László szavával: »én azért élek, hogy visszamosolyogjak… / fényre, holdra, csillagokra, szegényekre, gazdagokra, / szenvedésre, vidámságra, jó napokra, rossz napokra, / rózsafára, keresztfára, visszamosolyogjak mindenre, / visszamosolyogjak az Istenre.« Egyedül is minden jót megtehetünk, csak legyen »fényünk«, mint a tükörnek!” A buzdítást követően a körlevélben felsorolja gyémánt-, arany- és ezüstmisés paptársait, ám azt „elfelejti” feltüntetni, hogy ő is aranymisés. A Kaposvári egyházmegye aranymisés főpásztorát – aki nemcsak papként, hanem lelki íróként is ismert – személyes naplójegyzetfüzérrel köszöntjük az évfordulón.
2011. február 24.
Balás püspök hetvenedik születésnapját készítjük elő. Nincs könnyű dolgunk, mert utál minden hívságot, felhajtást, protokollt, ünnepet, de ha már itt az évforduló… Általános helynökével, Varga Laci atyával köszöntőleveleket gyűjtünk, hogy kötetbe kötve kapja majd meg e személyes ajándékot Taizében, ahova papjaival indul. Jómagam huszonkét személlyel vettem fel a kapcsolatot. Ma kaptam meg Orbán Viktor miniszterelnök levelét, amelyben többek között ezt írta: „Egyszer például azt mondta, hogy tízmillió magyarnak nem pusztán tízmillió gyomra, pénztárcája van, hanem jóval többje: családja, hivatása, méltósága, nemzete, amelynek történelme is, lelke is van. Mondatával belém égette azt az igazságot, hogy bár a küldetés égi, a megváltásra várók itt vannak körülöttünk. Oda kell fordulni a szeretetéhes világhoz, meglátván mindenkiben a szebbre, jobbra, többre érdemest, ugyanakkor mégis felesleges fennköltség nélkül, közvetlenül, a problémák nyelvén, emberien szólni. Valószínűleg ennek a mindig érte és sosem ellene haragvó hangnak köszönheti lelkipásztori munkájának eredményeit, a közösségben megmaradó fiatalokat, a hivatásukra rátaláló kispapokat.”
2011. november 7.
Balás püspök atya lelkigyakorlatának zárásaként, bérmálással vette kezdetét a jubileumi év a kaposvári Szent Imre-templomban. Jövőre lesz száz éve, hogy felszentelték az ifjak templomát a Somssich – ma Táncsics – Gimnázium mellett. Betont még soha nem láttam-hallottam ilyen tüzesnek. Tanításában a tettre kész keresztény ember jellemrajzát illusztrálta. Varga Laci atya ezt a tüzet köszönte meg prédikációjában. Zsúfolt templom fogadta a főpásztort. Kivirult, amikor az örömről beszélt. Ő az örömről? Nagy szó! Minden elmélkedésében visszatért a Kincsre, hiszen mind- annyian kincskeresők vagyunk. De az is igaz, hogy a Kincs vár ránk…
A szentmisét szolid agapé követte a plébánián. Beton mellé ülve gratuláltam neki, ő viszont – bajsza alatt mosollyal – így reagált az Új Emberben megjelent kórházszenteléses tudósításomra: Jó volt a kép. Így szokta, szembe senkit nem dicsér. Én így is értem, hiszen feleségemmel, Évával püspöksége óta mellette, vele vagyunk, s hordozzuk imában.
A jelen lévő papokat, kispapokat folyamatosan ugratta: „2061-ig jó a személyim. Ti már akkor sehol sem lesztek, én meg széttöröm a márványlapot az altemplomban, és jövök hozzátok kísérteni.”
A horrorisztikus látomást nagy nevetés kísérte, s én csak annyit fűztem hozzá: Püspök atya, már véget ért ám a Halloween-party…
2013. november 7.
A Kairosz Kiadó jelenteti meg Balás püspök atya Szigorúan nyilvános című kötetét. Bedő György, a kiadó ügyvezetője délelőtt telefonált, ajánlást várna tőlem a borítóra. Mivel az elsők között olvashattam kéziratban a főpásztor könyvét, délután küldöm e-mailben a hátlapra szánt szöveget, kiemelve benne: Ugyan elsősorban papoknak szánja e „nyílt beszédet”, de ugyanúgy profitálhatnak belőle világiak is, akik aggódva figyelik az egyház kétezer éve hánykódó hajóját. Mégpedig azért, mert a hívő ember – mindegy, hogy hányadik osztályra szól a jegye – útitárs e hajón, s nem lehet közömbös számára, milyen iramban halad előre a tengeren. Nem mindegy, hogy a háborgó hullámok s az ellenséges flották nehezítik-e az előrejutást akár „búvár kundok” tucatjait bevetve, vagy a nyílt vízen a Szentlélek szele kormányozza e súlyos hajótestet. Beton atya élettapasztalatainak „füveskönyve” remek társ a hajóút – földi életünk – idejére. Az egykor illegalitásba kényszerített, az állambiztonsági szervek által több éven át megfigyelt szerző gazdag szimbolikával, veretes stílusban, imákkal és irodalmi részletekkel tarkítva, tanító szándékkal meséli életes történeteit, amelyekben ég és föld, szent és profán ad egymásnak érzékeny randevút, hogy hetvenöt pontba szedve ugyanazt nyomatékosítsa: a Teremtő munkatársai vagyunk mindannyian, s a teremtett világ sóvárogva várja Isten fiainak megnyilvánulását.
2014. december 12.
A balatonboglári művelődési központban mutattuk be tegnap a Zsákutcákból irányfények című, Balás püspökről szóló „beszélgetőkönyvünket”. A közönségnek talán könnyednek tűnő, ám mégis fajsúlyos kérdezz-felelek kapcsán szó esett a gyermekkorból hozott magány-érzetről, a lelki védőburkot jelentő Regnum Marianum közösségről éppúgy, mint a miniszterelnökkel Taszáron elköltött reggeliről. Beszélt Varga Ágota
A tartótiszt és az Operatív érték című filmjeiről, amelyekben maga is szerepel, no meg házi kedvenceiről, a macskákról, akikkel megalapította a „káptalant”. Még énekelnek is, főleg, ha kedvenc eledelükkel érkezik a gazdi. Adventi irányfények címmel, Sz. G. aláírással a következő bejegyzést találtam a balatonboglar.com honlapon: „Beton atyát nagyon régóta ismerjük. Hogy püspök, a lényegen nem változtat, legfeljebb számára nagy felelősség, feladat. Ám nekünk ő egy jó fej, aki emellett hiteles képviselője is a krisztusi mércének. Tegnap jó hangulatú könyvbemutató vendége volt. (…) A beszélgetésről írni éppoly hiábavaló, mint a könyvről beszámolni. Mélyre vivő, magyarázatot nem kívánó megfogalmazások, amelyek oly egyszerűek, hogy elvesznek ebben az általunk kuszává bonyolított, haszonelvű világban. Még nem olvastam el, de már több helyen belenéztem. Hát, nehéz abbahagyni. Eszerint mégis van hibája – nagyon rövid. Igen, mert, ha Beton atya reggeltől estig tartó előadás-sorozatát kellene végigülni a kultúrházban már holnap, akkor (gondolom többekkel együtt) minden további nélkül, örömmel tenném.”
2015. április 17.
Beton atya hívott, hogy Világos Krisztián atyával s vele együtt nézzük meg a Vörös és fekete című musicalt a Csiky Gergely Színházban. Ősbemutatón ülünk, hiszen a Stendhal-műből zenés darab még nem született. Müller
Péter Sziámi alkalmazta színpadra, s a dalszövegeket is ő írta, zenéjét pedig Tolcsvay László komponálta, akihez régi barátság fűzi; Szörényivel az István, a király című rockopera szövegkönyvével kapcsolatban is kikérték a véleményét. Örültünk, hogy a főpásztor elfogadta a beatzene hőskorának egyik jeles alakjától érkező meghívást; jóllehet Beton atya nem túl gyakran tér be Thália kaposvári templomába. Pedig jöhetne, hiszen népszerű a Rátóti Zoltán vezette színház; a Funtek Frigyes rendezte előadás premierjén is sok ismerős üdvözölte. Kifejtette: azért nem vágyik színházba, mert úgy érzi, a dramaturg meg a rendező az író és a közönség közé áll, s akkor mi marad a publikumnak? Mondtam, ez ugyanolyan, mint amikor a bibliai eseményeket, Jézus Krisztus tanítását magyarázza a pap az ambónál. Mi, hívek meghallunk belőle egy gondolatfoszlányt, (vagy nem), belenézünk az elénk tartott tükörbe, (vagy nem), s így, az evangélium, valamint a pap által sugallt üzenet szerint próbálunk meg élni két szentmise között.
– Jó a párhuzam – hagyta rám.
A darab, a rendezés mindannyiunknak tetszett. A zene is, bár már azt hittem, egyszer csak kilép a takarásból Koncz Zsuzsa…
