A célt is világosan fölvázolja: Urunk „megfizeti a munkadíjat, mellyel lelkünket kiválthatjuk majd a bűn adósságából”. Másrészt viszont a folytatásra is ráirányítja a figyelmet a liturgia: „Uram, miután kereszted tiszteletére lettünk méltatva, lélekkel és hittel közeledünk” a végkifejlet felé. S így nem marad el a célkitűzés felelevenítése sem: „Méltass mindnyájunkat, hogy elérhessük a föltámadást.” Az alkonyati istentisztelet éneke pedig egybe is foglalja ezt a gondolatot: „A böjti idő felét betöltvén az istenes élet kezdetét nyilván tanúsítsuk, és az erényes élet végének eléréséhez buzgón törekedjünk, hogy elnyerhessük az örök élet örömeit.”
Milyen nagyszerű átélni, hogy bűnös állapotunkból a lelki és testi megtisztulás révén naggyá lehetünk. Ezért érdemes vállalni a nagyböjti küzdelmet. Ezért érdemes Jézus közvetlen közelébe férkőzni. Mint ahogyan a megszállott fiú édesapja tette, akiről a vasárnapi evangélium szól (Mk 9,17–31). Mert Jézus felemel és naggyá tesz – ha ezt mi is akarjuk, ha mi is vállaljuk a hozzá szükséges testi-lelki erőfeszítést. Lássuk csak: bűnös állapotunk bennünket is az ördögtől megszállott fiúval azonosít. Akit a benne lakó gonosz annyira kicsivé tett, hogy a földön fetrengett. Ám amikor Jézussal találkozott (az édesapja közvetítésével), naggyá lett: Jézus kézen fogta és felemelte. Így, továbbra is azonosulva a fiúval, immár Jézus által és Jézusban mi is megújulunk és naggyá lehetünk.
Ezen a héten egy egészen sajátos szertartás – Krétai Szent András bűnbánati nagy kánonja – is segíti lelki felemelkedésünket. Közel háromszázszor (minden versszak után) végzett, egészen a földig történő meghajlásunkkal kifejezzük bűnös voltunkat. De keresztvetés közben minden alkalommal felemelkedünk. Így átérezhetjük: a bűnbánat felemel, és naggyá tesz bennünket.
Így érdemes újrakezdeni, és így érdemes folytatni a testünket megpróbáló, de lelkünket nemesítő nagyböjti küzdelmünket. Liturgikus szövegünk a nagyböjt negyedik vasárnapján is erre bátorít és buzdít, a végső célt szemünk elé idézve: „Megfelezvén a böjtölés ezen szent útját, a másik részéhez is örömmel járuljunk”, hogy méltóvá legyünk az Úr dicsőséges feltámadásának megünneplésére.
