A város vezetése a görögkatolikus egyházzal romafelzárkóztatási programot tervez, melynek része lenne egyházi működtetésű óvoda, általános iskola és roma szakkollégium indítása is. A jelenlegi iskolaépületben 2007-ig már működött tanintézet, ám akkor egy jogvédő szervezet tiltakozására az akkori városvezetés szegregációra hivatkozva bezáratta. Most ugyanez a szervezet – az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyermekeknek Alapítvány (CFCF) – hasonló vádakkal beperelte a város önkormányzatát és a görögkatolikus egyházat. Legutóbb június 21-én tárgyalta az ügyet a nyíregyházi bíróság, ahol megjelent Kocsis Fülöp püspök is. Az ott elhangzottakról kérdeztük az egyházmegye főpásztorát
– Amikor tavaly meghirdettük az új iskolát, tizennégy elsős jelentkezett. Az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyermekeknek Alapítvány munkatársai bíróságon támadták meg kezdeményezésünket, mert megítélésük szerint az szegregáló. Azzal vádolnak minket, hogy a 2007-ben közreműködésükkel bezáratott iskolát indítottuk újra. Az nem érdekli őket, hogy a helyi és a területi cigány önkormányzat támogat minket, utóbbi vezetője pedig az a Lakatos István, aki az Országos Cigány Önkormányzat alelnöke is. Az alapítvány szerint azonban mi a cigány gyerekeket elkülönítve tanítjuk. Minden bizonnyal járnak az iskolába cigány gyerekek is, bár mi soha nem végzünk erre vonatkozó felmérést, nem vezetünk ilyen statisztikát… Az viszont igaz, tanítunk cigány táncot és népzenét, ahogy magyar népzenét is. Egy év tapasztalata, hogy az oktatásban, nevelésben komoly eredményeket értünk el.
Június 21-én már a harmadik bírósági tárgyalásra kellett mennünk. Nagy tétje volt a napnak, hiszen a bíróság ideiglenes, de számunkra kedvezőtlen határozatot is hozhatott volna, megakadályozva, hogy újabb osztályt indítsunk. Az alapítvány első lépésben azt szerette volna elérni, hogy ne vehessünk föl több gyermeket az iskolába.
A bírónő hosszan faggatott. Kérdései közt szerepelt, hogy miért akartuk ezt az iskolát, miként működik nálunk a cigánypasztoráció, hogyan dolgozik a görögkatolikus egyház a cigányokért.
Válaszaimmal valóságos tanúságot tehettem missziónkról. Beszélhettem Jézus parancsáról, mely minden néphez elküld minket. Szólhattam arról, hogy az egyházjog előírja a püspöknek, hogy törekedjék olyan intézményeket létrehozni, ahol a keresztény értékeket tudják közvetíteni. Amikor pedig a bírónő arról kérdezett, miben különbözik a mi iskolánk a többitől, arról beszélhettem, hogy a miénkben a szeretet az alapja mindennek – megtanítjuk szeretni a gyerekeket. Nálunk tiszta, őszinte szeretetet kapnak, s ezt vihetik magukkal tovább az életbe, ami azért is fontos, mert csak az Istenbe kapaszkodó ember tud akkor is szeretni, ha ő maga szeretetlenséget kap. Ott hirtelen arra gondoltam, ebben a tárgyalóteremben aligha hangzott el eddig ilyesmi.
Azt is elmondtam, hogy legutóbb 1948-ban zárattak be egyházi iskolát Nyíregyházán, akkor is valamilyen nyakatekert ideológiára hivatkozva. Hasonló történik most is. A támadó alapítvány most sem hajlandó belátni, hogy munkánk jó és értékes. Jogi képviselőjük többször hangsúlyozta: őket nem érdekli, mi történik az iskolában, csupán a jogszabályt kívánják érvényesíteni, mely tiltja a szegregációt.
Válaszomban kiemeltem, hogy az egyház is elkötelezett az integráció mellett, ennek emberséges megvalósítására kértem esélyt. A 2007-ben bezáratott iskola diákjait annak idején hat nyíregyházi iskolába osztották szét. Busszal hordták őket oda. Volt olyan, hogy testvéreket nem ugyanabba az iskolába vittek, mert csupán az arányszámokat vették figyelembe. A felperes képviselője is bevallotta, hogy az akkori intézkedés nagyon rossz integráció volt.
Döntése előtt a bírónő tíz perc szünetet rendelt el. Néhány ismerősömnek SMS-t küldtem, hogy imádkozzanak a kedvező döntésért. A máriapócsi parókus a kegykép előtt kérte ezt – égi segítséggel vártuk az ítéletet. A szünet után a bírónő bejelentette, hogy a felperes kérését elutasítja. Istennek hála, folytathatjuk munkánkat, lehet beiratkozás az iskolában. A döntés azonban még ideiglenes, a következő tárgyalási nap október 4-én lesz.
