Vallásszabadság nélkül nincs jogállam

A közbiztonság és gazdaság állapota miatt most először a közrendet kell helyreállítani és a gazdaságot kell átalakítani. Azután következhet az alkotmányozás. Hazánknak ezer éven át nem volt írott Alkotmánya, amint például Nagy-Britanniának ma sincs. Senki sem vonhatja kétségbe azonban, hogy jogállam, ahol törvényes módon biztosítottak a polgárok jogai és kötelességei. Hazánknak is úgynevezett történelmi alkotmánya volt, amely folyamatosan alakult. Amikor Rákosi Mátyás a szovjet tankokra alapozott kommunista diktatúrát már elég szilárdnak vélte, elérkezettnek látta az időt, hogy bevezesse hazánk „első írott alkotmányát”, amelyet a szovjet, úgynevezett sztálini alkotmány mintájára fogalmaztak. Ez bevezette ugyan a „társadalmi tulajdont” és a „tervgazdaságot”, de egyébként világos szóval biztosította az ország polgárai számára az alapvető emberi jogok széles körét, a szólás-, sajtó-, vallás-, egyesülési, gyülekezési szabadságot, csakhogy ebből egyetlen szó sem valósult meg. Amikor megfogalmazták, nem is állt szándékukban, hogy meg is valósítják ezeket. Amikor azután megdőlt a diktatúra, 1989-ben összeült az ellenzéki kerekasztal, természetesen felmerült új alkotmány kidolgozásának elképzelése is, de erre akkor sem idő, sem mód nem volt. Ezért az 1949-es alkotmány szövegét módosították, biztosítva a többpártrendszert, a parlamenti demokráciát, a piacgazdaságot, és az ezt biztosító megannyi feltételt. Tény, hogy ma is 1949. évi XX. törvénynek nevezik, de Rákosi nem ismerne rá. Mégis ideje teljesen tisztába tenni. Egy dologról az elkövetkező új Alkotmány hatályba lépése után sem feledkezhetünk meg: éljünk jogainkkal és kötelességeinkkel! Semmi túlzás nincs abban, hogy a szabadságjogok gyökere a lelkiismereti és vallásszabadság. Ahol biztosított a vallásszabadság, ott általában élhetnek a polgárok a szólás-, sajtó- és egyéb szabadságjogokkal is.