Amikor a Tábor-hegyi jelenet után Jézus lejött a hegyről a három kiválasztott tanítvánnyal, Péterrel, Jakabbal és Jánossal, meghagyta nekik, hogy a hegyen történt eseményről senkinek ne szóljanak mindaddig, amíg ő a halottaiból fel nem támad.

Szent Pál apostol a korinthusiaknak írt első levelében elsorolja, ki mindenkinek jelent meg húsvétkor s húsvét után a feltámadott Jézus. Így kezdi a felsorolást: „megjelent Kéfásnak, majd a tizenkettőnek” (15,5).

A harminc esztendeje elhunyt keresztény költő, Rónay György húsvéti verséből (A hét első napján…) vett cím teológiai pontosságú, és régi himnuszhagyományokra emlékeztet, például Wipo, a burgundi vérből származó udvari káplán XI. századi énekének fordulataira.

Urunk születésének hírüladása (Március 31) – (Nagyböjt 5. vasárnapja miatt a mai napon ünnepeljük Gyümölcsoltó Boldogasszony főünnepét.)

Jézus pere – a jogász szemével – Régebben az utak mentén számtalan feszület, pléhkrisztus figyelmeztette az utazót, döntenie kell: közömbösen, esetleg megvetően megy el mellette, vagy bűnbánattal fejet hajt a mindent odaadó szeretet előtt.

Húsvét közeledtével évek óta felhívom a hívők figyelmét arra, hogy a vigília nem egyszerűen egy „hosszú mise", hanem sokkal többről van szó. Húsvét előestéjén az egyház egy éjszakába nyúló virrasztás keretében ünnepel, s emiatt fontos, hogy mi is odaszánjuk az időnket a liturgiára.

Szent Jánosnak a hitével (Jn 20,8) szeretném szemlélni Jézus sírjának angyali üzenetét (Jn 20,12). Gondoljuk meg, ha mi, minden gyarlóságunk ellenére, féltő tisztelettel ügyelünk arra, hogy a szentáldozáskor Jézus testéből egy parányi részecske se hulljon el, akkor mennyivel inkább így cselekszik a mennyei Atya Fia, Jézus iránti szeretetében.