II.János Pál

A remény felülkerekedik minden olyan helyen,
amelyet eluralt a halál –

a remény ellensúly:

I.
Így e némaságban rejtőző magam: egy falevél,
megszabadítva a szél által,
többé nem aggódom a lepergő napok miatt,
hiszen tudom, hogy minden elhull.

A szelíd Szentostyát figyelő
egyetlen gyermeki tekintetben
találkoztam a Mennyei Atyával –
határtalan szeretettel nézett.

Fehér sírhantodon az élet
fehér virágai nyílnak
– ó, hány év röppent el
nélküled –
hány éve már annak?

A szentség annyi, mint tekintetünk
a magasba emelni,
a szentség közelség az Atyához,
aki a mennyekben van.

A dél-lengyelországi Zakopane környékén élő gurál (hegyi) parasztok közismertek hazaszeretetükről és buzgó vallásosságukról.

Egy anya ámulata – Ama fény lassan áthatolt a mindennapi dolgokon,
amelyekhez gyermekkortól hozzászokott már
az asszonyi szem meg a kéz –