Vidáman tanítva, nevelve

– Hogyan zajlanak a táborok?

– Az első táborokat Zabolán tartottuk, ahová három éven keresztül jártunk vissza. 2006-tól Madéfalva plébániája a bázisunk, a gyermekeknek Gyimesfelsőlokon, Berszán atya Szent Erzsébet Kollégiumában találtunk helyet. A tizenhárom–tizenhét éves korosztálynak szervezett táborban általában kilencven–száztíz gyerek vesz részt a programban, amely mindig egységes. Reggel szentmisével kezdünk. Minden alkalommal más és más település papja misézik. Idén velünk volt plébánosunk, Musits Antal is, de mindig jelen van Bartalus Zoltán atya is, a kinti szervezőnk. Bartalus atya és segítői járják végig a plébániákat, ők hívják meg a gyerekeket a táborra. Egész Székelyföldről érkeznek táborozók.


– Milyen témákról esik szó az előadásokon?

– A tábor alcíme: „Honnan jöttünk, merre tartunk?” E téma mentén az előadások három csoportba sorolhatók. Az elsőbe az istenhit és a tudomány, a kutatások, a filozófia tartozik. Ebben a témakörben Kellermayer Miklós tartott a gyermekek számára is érthető, mégis tudományos alaposságú előadásokat, többek között a darwinizmusról. A második csoport a magyar történelmet, a művelődéstörténetet és a kultúrát öleli fel. Többek között Andrásfalvy Bertalan, Kocsis István, Pozsony Ferenc, Varga Tibor voltak előadóink. Ütő Endre a magyar népzenéről szóló előadásai mellett az egyik táborban interaktív Bánk bán, majd János vitéz előadást is rendezett. A harmadik tárgykör az egészségüggyel foglalkozik. A programban rendszeresen helyet kapnak a kamaszkor egészségügyi problémáival foglalkozó előadások is. Tavaly egy addiktológus kolléganő, Fórizs Éva a televíziózásról, az internetről mint szenvedélybetegségről tartott rendkívül élvezetes előadást. Az idén Szabó Gyuri bácsi a gyógynövényekről beszélt, majd közös gyógynövénygyűjtés követte az előadását. Fontos számunkra a magyar történelem hiteles megismertetése a fiatal generációval. A helyes nemzettudatot erősítő programok között volt múzeumlátogatás, felkerestük a környék búcsújáró helyeit, és részt vettünk egy csángó zene- és tánckar fellépésén is.

– A délután közös foglalkozásokkal telt.

– A közös foglalkozások lebonyolítására öreg cserkészeket és egy mentőorvos-tűzoltó házaspárt kértünk meg. Nádai Béla olyan, hasznos praktikákra tanította a gyerekeket, mint a tűzgyújtás vagy a különböző termények és kőzetek felismerése. A délutáni foglalkozások mind szabadon választhatók. Naponta három-négy ilyen programot is kínálunk. Az ideiek között szerepelt például a baleseti sérült kocsiból való kimentése és az újraélesztés is. Vacsora után zenét hallgatunk, az ottani kántorok nagyon jól játszanak, nem csak egyházi zenét. A gyerekek kiválóan érzik magukat. Kezdetben nem ismerik egymást, hiszen különböző falvakból jönnek, de menet közben jó barátok lesznek.

– Hogyan ünnepelték a tizedik évfordulót?

– Az ünnepet Madéfalva közösségi házában tartottuk. A hálaadó szentmisén a madéfalvi születésű Tamás József segédpüspök volt a főcelebráns. A helyi főesperes és még hat pap koncelebrált azokból a falvakból, ahonnan a gyerekek érkeztek.

– Miért van nagy szükség ezekre a találkozásokra?

– Fontos tudni, hogy nem teszünk különbséget erdélyi és anyaországi magyar közt. Erdély a muníciónk. Erősítenünk kell az ott élő fiatalok önbizalmát azzal is, hogy tudatosítjuk: Isten mindenkit a saját képére teremtett, egyedien. Reményeink szerint, ahogy ezek a gyermekek fejlődnek, példát mutatnak a többieknek, s ezt látva majd mások is követőikké válnak. Ezzel együtt nagyon határozottan irányítjuk a fiatalokat afelé, hogy tegyenek jót, mert amikor jót tesznek, azt Isten teszi általuk. Hitünk szerint – előadóinkon keresztül – a Szentlélek tevékenykedik táborunkban.