Utcán születő művészet

Erre törekszik a budapesti Roma Galériához kötődő cigány fiatalok csoportja is, melynek tagjait a festészet iránti közös érdeklődésük vitte a tiszadobi gondozóhelyre az ország különböző intézeteiből, nevelőszülők mellől. A festői környezetben együtt fejlesztették tovább tudásukat.


Önképzőkört alapítottak, könyvtárba jártak, nagy mesterek műveit másolták, igyekeztek hatni egymásra és a környezetükre is. Sajátos látásmódjukkal, stílusukkal, közösségük erejével új szemléletet akartak vinni a cigány képzőművészetbe. Festőállványaikat gyakran állítják fel a műterem falain kívül is, hogy – mint a csoport egyik tagja, Káli-Horváth Kálmán elmondta – festészettel „fertőzzék” meg a várost, és mások számára is láthatóvá tegyék, hogyan készül egy-egy alkotás. „Mi nem vállaljuk az áldozat szerepét – ahogyan a cigányok általában –, mert az megnyomorítja, korlátok közé szorítja a művészetet. Kerüljük a cigány festő megnevezést is, mi inkább festő cigányoknak tartjuk magunkat. Nyitottak vagyunk, szívesen látjuk az irántunk érdeklődőket a belvárosi galériában, amely 2003 óta biztosít szervezett kereteket a számunkra.”

Fotó: Cser István