Tisztás

az éjszakában mintha egy alagút
sötétjében sűrűsödne a tér
a végtelen tebenned véget ér
majd veled minden vakvágányra fut


hol a remény két gondolat között
a napsütötte hely fénylő plató
ahol a jó s a rossz megütközött

s otthagyta nyomát a Mindenható
ahol a lét csöndesen delelhet
ledobván nyűgét e földi terhet