Az esztendő e szakaszát három jeles nap zárja le: farsangvasárnap, farsanghétfő, húshagyókedd; mindegyikhez más-más néphagyomány kötődik. Tavaly ilyentájt a mohácsi busójárásról írtam, ami 2009 szeptemberétől szerepel az UNESCO szellemi örökség listáján. Most essék szó egy másik érdekes népszokásról, a mohai tikverőzésről, amely 2011-ben szintén felkerült a rangos listára, bár elsősorban nem ezért fontos számunkra. Sokkal inkább azért, mert a hagyományos húshagyókeddi népszokás külső beavatkozás és felsőbb szervezés nélkül maradt életben, s legalább százéves múltra tekint vissza. A Fejér megyei Moha község férfinépe a hamvazószerdát megelőző napon maskarába bújik, rongyszalagokkal gazdagon díszített bohócnak, fehér ruhás szalmatöröknek, szerencsehozó kéményseprőnek öltözik, a legfiatalabb alakoskodók pedig lánynak álcázzák magukat. A maskarások végigjárják a falut, és minden házba-udvarba betérnek, hogy a termékenység és bőség szimbólumának tartott tojást összegyűjtsék. A varázslás részeként a tikverőzők korommal kenik be a lányokat, asszonyokat, de a járókelőket és az érdeklődőket is. A kormozás ugyanis a varázslat része. Úgy tartják, hajdan egy tréfás kedvű legény kormos kézzel megcirógatta a lányokat, s ez az ötlet olyan nagy sikert aratott, hogy elmaradhatatlan részévé vált a mulatságnak. Akárhogy is történt, egy biztos: az összegyűjtött több száz tojásból rántottát készítenek, s ezzel a lakomával, valamint zenés-táncos mulatsággal zárul a falu népe számára a farsang. Mohán a tikverőzést soha nem kellett újratanítani, nemzedékről nemzedékre öröklődik, a község lakói ugyanis egyedülálló módon megőrizték, és napjainkban is példaértékűen fenntartják ezt a különleges hagyományt.
