Manapság eseménynek számít, ha egy fotográfusnak emléket állítanak valahol, illetve az utókor megbecsüli munkásságát, képeinek esztétikai és dokumentatív értékét. Külföldön élő, de gyakran hazalátogató lányai sokat tesznek azért, hogy apjuk életműve mások számára is hozzáférhető legyen, ne merüljön feledésbe.
Figyelemre méltó Mizerák Generációk című fotója, ahol egy padon háttal ülő idősebb emberek beszélgetnek egymással, míg a háttérben hatalmas fekete gyárkéményekből ömlik a szürkésfekete füst. Balra a pad mellett egy babakocsi, amire éppen senki sem figyel. Erőteljes kontraszt jellemzi a képet, fekete-fehér, a nagy és a kicsi, a vízszintes pad és a függőleges kémények csak fokozzák a hatást. A hatvanas években környezetvédelemről szó sem esett. Az ember bölcsője című képén Mizerák egy régi típusú, rozzant babakocsit fényképezett le, ami szennyes vízbe süllyedt a vasmű tövében. Ezért a fotójáért 1977-ben UNESCO-díjat kapott. Drámai erejű a Moby Dick című kép, ahol egy utcai plakát előtt alszik egy megfáradt asszony. Akár egy hajléktalan is lehetne. A Kilincs című az egyik legismertebb fotója; vén faajtón, a kilincset lenyomva próbál bejutni egy kislány, talán egy templomba… – igazi elkapott pillanat, az anyagszerű, faragott, sötét színű kapu éles ellentétben áll a világos ruhát viselő gyerek figurájával, ráadásul a szél felkapja a kislány szoknyáját. Igazi riportfotó ez.
Mizerák az MTI fotóriportere lett 1968-ban, de azért megmaradt ózdi lakosnak, tudósítónak. A Geometria, Pókháló, Szerelők (hálóban), Sziluett című képei az ipari táj geometrikus szépségeit mutatják meg. A kiszáradt kút a már sokszor ábrázolt, elcsépeltnek tűnő témát – gémeskutat holddal, anyagszerű farönkökkel – is képes volt újszerűen láttatni.
Mizerák István képei oly korban születtek, amikor még a nehézipar, a vaskohászat nagy szerepet játszott az ország életében. A fizikai munkavégzés ma már elképzelhetetlenül nehéz körülmények között folyt. Az ipari termelés fontosabbnak tűnt, mint a mezőgazdaság. Az ózdi Olvasóban látható fotók ennek a kornak a dokumentumai, egy érzékeny, művészi látásmóddal rendelkező fotóriporter munkái. Képei nem az átlag sajtófotók felszínességével készültek. Mizerák – az akkori lapkiadási viszonyok között is képes volt egyedülálló magas művészi színvonalon tudósítani.
(A kiállítás megtekinthető szeptember 30-ig, munkanapokon 8—18 óra között Ózdon, a Gyár út 4. szám alatt.)
