Századok óta nem volt…

„1975-ben, káplánkoromban kaptam először Nyugatra útlevelet. Az akkoriban szokásos módon »adategyeztetésre « hívtak a rendőrségre, ami a kérelmező »megdolgozását « jelentette. Azonnal nekem is szegezték a kérdést: fölkeresi-e a bíborost Bécsben? Ekkor még élt Mindszenty József, néhány héttel később, 1975 májusában hunyt el. »Ha úgy adódik, természetesen « – válaszoltam. A belügyi szervek nyilván tudtak a szoros kapcsolatról: nagynéném, a Bécsben élő Bolza Ilona grófnő Mindszenty József szűkebb köréhez tartozott. Ennek ellenére megkaptam az útlevelet. Mire azonban kijutottam Ausztriába, a bíboros úr meghalt, s már csak a sírjánál tiszteleghettem Mariazellben, s mutattam be szentmisét.” „Somogyból jövet, 1945. szeptember 8-án este tértem vissza püspöki székvárosomba, Veszprémbe. Ott Grősz József kalocsai érsek, a püspöki kar az idő szerinti elnöke már várt rám, és ő közölte velem a Szentatya akaratát: fogadjam el az esztergomi érsekséget.” (Mindszenty)

„Milyen személyiségnek látom őt? Lelkipásztori buzgóság és elköteleződés jellemezte. A bíboros mindig hangoztatta a szolidaritás fontosságát, a háború okozta lelki és fizikai sebek enyhítésének szükségességét. Kiállt az üldözöttek mellett, akármelyik diktatúra – a barna vagy a vörös – fenyegette is őket. Nagy hangsúlyt fektetett a hitoktatásra, hitvallónak kell lennünk, hangsúlyozta.”

„A hitlerizmus is meg a bolsevizmus is azzal tört be hozzánk, hogy a vétkes és elhibázott múlt helyett meghozzák az új, boldog világot… A pártoskodás a társadalmat felbontja földművelőkre, munkásra stb. Az egyházközség egyesít Krisztusban és titokzatos testében, az Egyházban. A közelmúlt tévelyével, a totális állam és a tömegesítés ellenében az Egyház az egyén, az ember, a család jogait hirdette.” (Mindszenty)

„Ma a hitért való kiállás és bátorság ugyanolyan eleven kérdés, mint a bíboros korában. A hit megvallásának igénye »fölpuhult« az emberekben. Egyesek a kommunizmusra fogják ezt, a képlet azonban összetettebb. A tanúságtétel nem melldöngetést jelent, sokkal inkább a krisztusi remény örömteli megosztásáról van szó.”

„Ma a világ omladékain révedező emberiség fáradt tekintetét emeli Szent Péter sziklája felé. Bűnbánattal és bizalommal. Csak az ott hirdetett örök igazságok gyógyítják meg a jerikói úton halálosan megsebesített emberiséget és nemzetet. Amikor a világ fiai világszerte rohamoznak a hazugság fejedelmének zászlaja alatt, jólesik a hitből tudnunk: van egy hatalom a földön, amelyen a pokol kapui nem vesznek erőt.” (Mindszenty)

A vallásgyakorlás szokásai Mindszenty József korában sokkal látványosabbak voltak. Tíz év sem telt el az 1938-as eucharisztikus világkongresszus óta, az ország lakossága sok szempontból tisztítóan élte át a világháború megpróbáltatásait. S mint Blanckenstein Miklós hangsúlyozza, még elevenen élt ennek a két világháború közötti húsz esztendőnek az emléke, amely az egyesületi katolicizmus révén lendületbe hozta a katolikusságot. A XIX. század végén, mondja Miklós atya, sokkal rosszabb volt a helyzet, mint ma. A racionalizmus, a liberalizmus, az agnoszticizmus, az ateizmus és más eszmék lerombolták az istenhitet az emberekben.

„A marxisták erkölcsi züllesztéssel igyekeztek maguknak meghódítani ifjúságunkat… A gyűlölet kavargása lehet félelmetes, mint a kráterek világa, de én hiszek a szeretet végső győzelmében, és hittel hirdetem: a mi eszményünk olyan Magyarország, amelynek alapja a valláserkölcs, támasza a nemzeti érzés, fiai és leányai hívők és magyarok…” (Mindszenty) „Mindszenty bíboros egy erősödő evangelizációs folyamat csúcsán lett főpásztorrá. A népiskolák közel hatvan százalékát a katolikus egyház tartotta fenn. Virágzott a szerzetesi élet… kiállni a krisztusi igazság mellett, tanúságot tenni, elköteleződni a hitben… Az 1947— 48-as Mária-évben különösen nagy hangsúlyt kapott mindez Mindszenty József beszédeiben.” „Vigyázzon a magyar ifjúság – mondottam, mert az ingoványok nagyon sűrűek a magyar földön! Ezt nemcsak Dunántúl ifjúságának mondom Boldogasszonyunk évében, hanem mondom az egész magyar ifjúságnak, úgyhogy értsenek belőle a szülők, a nevelők és minden felelősek is!” (Mindszenty)

Ma azt mondják, már nem is ateista, hanem posztateista korban élünk, a világnézeti szembenállás után az európai gondolkodás mintha tudomást sem kívánna venni a kereszténységről. „Valóban így van, ugyanakkor azt is látnunk kell, hogy a hitek globalizációja következtében a kereszténységnek is sokféle változata és formája jelenik meg… De a remény gondolata Mindszenty kora és mai viszonyaink között ugyanazt fogalmazza meg: újraépíteni a lelkeket és a hazát. Az Európai Unióban – minden ellentmondásával együtt – ugyancsak a keresztény üzenet magját kell megfogalmaznunk: legyél bizakodó a jövőre tekintve, légy szolidáris embertársaid iránt, és elkötelezetten éld meg a hitedet.”

„Az ateista materializmussal szemben a leghatásosabb védekezésnek azt tartottam, hogy országszerte igyekeztünk elmélyíteni a hitéletet.” (Mindszenty)

A fehér civilizáció mintha elveszítette volna az erejét. Blanckenstein atya történelmi összefüggésekre mutat rá: „A barokk kor után megjelent a racionalizmus, az agnoszticizmus és az ateizmus tudományos formában, és jelentős hatást gyakoroltak az iskolázott rétegekre. A XX. század első fele – s ha meglepően hangzik is, jelen korunk – sokkal transzcendensebb beállítottságú. A nép vallásgyakorlata országonként eltérő, de a vallás jelenléte mindenképpen eleven.”

„A Sátánnak az a célja, hogy Istentől emancipálja, »felszabadítsa « az embert. És amikor az ember megszédülve elhiszi már, hogy ő a szédítő nagy hatalomnak a birtokosa, és ő, az ember csinálja már a törvényt embertársának, akkor veszi észre, hogy a tömeg mélyén a rabszolgák között van, ő, az ember.” (Mindszenty)

Formailag katolikus többségű országról beszélnek Magyarország esetében, ugyanakkor a megkeresztelteknek csupán tíz százaléka gyakorolja a hitét – miközben a társadalom hemzseg a valláspótlékoktól és vallási praktikáktól. „Az Esztergom–budapesti főegyházmegye területén 1,2 millió katolikus él – a megkereszteltek számát tekintve. Rendszeresen tíz-tizenkét százalékuk jár szentmisére, húszharminc százalékuk évente többször megteszi ezt. Az élve születettek negyven százalékát keresztelik meg, a polgári házasságok húsz százalékát templomban is megkötik. A temetések fele egyházi szertartás mellett folyik. Az aktív, közösséghez kötődő vallási élet elsősorban az értelmiségre jellemző. Az értelmiségi – senki ne értse félre – nem feltétlenül a diplomás embert jelenti, hanem mindenkit, aki képes a reflektív gondolkodásra…”

„Én az emberi méltóságot Istentől sohasem féltem. Inkább féltem az embert magától az embertől, mert írva vagyon a Szentírásban: »Átkozott, aki emberben bízik«.” (Mindszenty) „Ott, ahol nincs tudatos hit a felnőttben, nem köteleződik el a közösségéhez, s nem tartja lényegesnek, hogy kifejezze a felekezetéhez tartozását, illetve nem jutnak el hozzá a hit tudására vonatkozó információk, bizony könnyen elbizonytalanodik az ember.” A megkereszteltek hány százaléka jut el a minimális hittanismeretekig? „Az elmúlt húsz évben – ha szerény méretekben is, de – újjászerveződött a katolikus óvoda- és iskolarendszer, s a hittanos gyerekek nagy része itt kapja meg alapvető vallási neveltetését, amely reményeink szerint nem szűnik meg elsőáldozás után, bár az ilyen gyerek hite, ha nem kap külön meghívást, vagy hiányzik a támogató családi háttér, nagyon törékeny.” Ugyanakkor, mint Miklós atya mondja, egyre nő a felnőtt megtérők és keresztelkedők száma.

„A marxizmus materializmus. Mint ilyen, kérlelhetetlen ellensége a vallásnak. Alapelve: a vallás ellen harcolni kell, a vallásos hitet le kell rombolni. Ebben a hitvallásban sem Isten, sem halhatatlan lélek, sem a kinyilatkoztatás, sem természetfeletti igazságok nem szerepelnek.” (Mindszenty)

Szembe kell nézni a ténnyel: egyre kevésbé érti a hitét, aki csak gyerekhittant kapott, s megállt ezen a szinten, bár a vallási „szolgáltatásokat” igénybe veszi: templomi esküvőt „vásárol”, pappal temettet stb. „Az újraevangelizálás azt jelenti, hogy maguk a keresztények mélyítsék el hitüket, és aszerint éljenek.” A katolikusok nagy része nem tanulta meg, mit jelent katolikusnak lenni. „Magad találod ki a vallást magadnak? – A kereszténység nem erről szól. Ha elfogadod Jézus Krisztust, menj oda a forráshoz, s abból meríts.”

„Szép, ha az ifjúság imádkozik; szép, ha a jámbor nő áhítatosan imádkozik, de legszebb látvány az, mikor a magyar apák, meglett férfiak imádkoznak és tesznek vallomást az igaz hit mellett… Ebben a hitben kell erősnek lenniök, eszerint kell élniök, és ebben a meggyőződésben kell nevelniök gyermekeiket.” (Mindszenty)

A papság átlagéletkora hatvan év körül mozog. „Mégsem élünk paphiányos időket!” – mondja Blanckenstein atya. „Amikor Jézus Krisztus megalapította egyházát, nem határozta meg, hogy 2012-ben hány papnak kell szolgálnia. Megmaradt a hagyományos plébániai rendszer, közben megváltozott a lakosság földrajzi elhelyezkedése. Különösen nagyarányú mobilitás jellemzi az utóbbi húsz évet. Egy plébánosnak van ugyan tizennégy faluja, de talán kétszáz hívő sem él bennük. Azok szoktak paphiányra hivatkozni, akik mindent tőlük várnak. Ilyen értelemben a korábbi pasztorális gyakorlat nem tartható fenn.

„Századok óta nem volt magyar földön kiterjedésben és mélységben olyan lelki megmozdulás, amelynek megértők és meg nem értők akkora figyelmet szenteltek volna, mint a Boldogasszony éve.” (Mindszenty)

A levelező teológiai oktatás 1984-es bevezetése óta mintegy hatezer laikus (a szó eredeti értelme szerint Isten népéhez tartozó ember) vett részt teológiai képzésben. „Legtöbbjük ma is szolgál valahol, s egyre többen szeretnék megérteni a hitüket. Izgalmas átalakulás gyermekei vagyunk, virágkort élünk, bármennyire panaszkodnak is sokan. Hitünkben és hitünkkel alternatív társadalmat kell építenünk. A társadalom hagyományos szövete szétesett. Már nem hordozza a vallási szokásokat. Megszűnt a népegyház, amikor a lakóhelyi, rokonsági közösség magától értetődő módon épült rá a szakralitásra. De helyettük új típusú, erős, mert megélt hitből táplálkozó közösségek születnek. Lehet, hogy még kicsinyek, nem érik el a médiaküszöböt, igaz, nem is nagyon igénylik ezt, de vannak, s eleven módon lélegeznek.”