Rigókoncert

Mindenfelé madarak dalolnak. Először egy széncinegét hallottam. Alacsony ágon ült, sárga mellényével felém fordult, és többször egymás után hangosan kiáltotta: – Nyitni-kék! Nyitni-kék!
Kicsit távolabb erdei pinty kezdett csattogni, majd zöld küllő kiáltott. Ezek a piros sapkás zöld harkályok mindenfelé szólnak ilyenkor, hallom őket a Népligetben éppen úgy, mint a Farkasréten vagy a Margit-szigeten. Az ösvény mentén feketén és sárgásan tarkállt poszméh repült. Alacsonyan szállt az avar felett, egyszer leült, kicsit motozott, mintha keresne valamit, aztán továbbrepült. Szeretem ezeket a zömök, dúsan szőrözött, békés rovarokat, mindig örülök, ha találkozom valamelyikkel. Közben kék galamb kezdett búgni, nyomban rá távolabb egy másik is megszólalt. Ezek a madarak korán, már februárban megérkeznek Dél-Európa felől, enyhe teleken sokan nálunk maradnak, és csapatokba verődve a nagy legelőkön láthatók. Odúlakók, az alkalmas költőhelyet keresik. Többnyire a fekete harkály véste ovális bejáratú odúkat választják, és ezek birtoklásáért gyakran kemény harcokat vívnak.
Furcsa, nyávogó nászhangjával egy közép fakopáncs jelentkezett, majd egy léprigó kezdett énekelni. Hangosan dalolt, kisvártatva két énekes rigó is csatlakozott hozzá. A léprigó éneke a fekete rigóéra emlékeztet, de hangosabb, és nem folyamatos, hanem kis megszakításokkal tűzdelt. Szerencsére nem jött arra senki, álltam egy fa mellett, és hallgattam a három madarat. Nemrég az Őrségben lakó Győry Jenő barátom mesélt egy hasonló koncertről. Akár egy óráig is elhallgattam volna a madarakat, de egy idő után először a léprigó, majd az énekes rigók is elhallgattak. Fekete harkály repült valahol, nem láttam, csak hangos kiáltását hallottam, majd egerészölyv kiáltott a magasból. Lehet, hogy a fészke közelében jártam, és az elnyújtott „hié” egyfajta figyelmeztetésként nekem szólt. A tisztáson zöldikék repültek fel a fűből, a szegélybokrok között vörösbegy énekelt. Még a narancsos mellű kismadár gyöngyöző hangját hallgattam, amikor megpillantottam az idei első citromlepkét. Szerencsémre egy gyönyörű citromsárga hím volt. A nőstények is szépek, de csak zöl­des­fe­hérek. Légies könnyedséggel libegett a bokrok között, egyszer egészen közel jött, majd megint eltávolodott. Közben újra megszólalt az egyik énekes rigó. Strófáit ismételgetve gyönyörűen dalolt, de ez már csak egyszemélyes koncert volt.