A szabadságért lángolt a lengyel hős

Varsóban műemléket állítottak Ryszard Siwiec lengyel filozófus, tanár tiszteletére, aki 1968. szeptember 8-án egy nyilvános ünnepségen felgyújtotta magát, tiltakozásul a Varsói Szerződés csapatainak csehszlovákiai beavatkozása ellen. A most május 8-án felavatott emlékmű – amely a júniusban kezdődő labdarúgó-Európa-bajnokság egyik színhelye, a varsói sportaréna bejáratánál áll – egy sötétszürke, két méter magas gránitobeliszk, a Prágában néhány évvel ezelőtt átadott oszlop nagyított mása.

A médiumok útjain

Örömhirdetés – ma

Sorozatunkban eddig általánosságban jártuk körül az új evangelizáció témáját. Acél az volt, hogy ráérezzünk az új evangelizáció „ízére”, s ne csak kívülről, távolságtartással szemléljük ezt a fogalmat. A következő néhány részt az egyház és a „tömegtájékoztatás” kapcsolatának szenteljük, hiszen az új evangelizáció ügye nagyon sokszor ezen a területen jut sikerre – vagy bukik el. A tömegtájékoztatás szóról már eszmélkedtünk korábban. Most szeretnénk néhány lépést tenni előre.

A sokszínűség, avagy a teremtés csodája

Teremtésvédelem

Varietas delectat. A változatosság gyönyörködtet – tartja a régi, állítólag Marcus Tullius Cicero, az író, filozófus De Natura Deorum (Az Istenek természetéről) című művéből származtatható mondás. Valóban így van. Szebbnek látjuk a tarka virágos rétet, mint az egyszínű, zöld kaszálót, a változatos házakkal és kertekkel mozaikos külvárost, mint az egyforma panelépületeket, a kreatív munkát a monoton szalagmunkánál, a sziporkázó rétort a fakó előadónál, a változatos tájat a kilométerekre nyúló kukoricatáblánál. Mi lehet az oka annak, hogy a sokféleséget szebbnek találjuk az egyhangúságnál? Nem tudom. Úgy tűnik azonban, hogy az életközösségek és az ökoszisztémák normális működéséhez a változatosság, például a fajok sokfélesége nagyon is szükséges.

Fű a sínek között

Van még jó hírünk

Nem a talpfák között fejét felütő gazról van szó, hanem az Európa városaiban egyre többfelé megjelenő füvesített villamospályáról. Az elmúlt néhány évben hazánkban is számos alkalommal felmerült ez a lehetőség a közösségi közlekedés korszerűsítése kapcsán. Szegeden már meg is valósult – és a legújabb hírek szerint 2013-tól a fővárosban is kialakítanak füvesített szakaszokat az 1-es villamos pályafelújítása során.

Égi forgáson

Világ-nézet katolikus szemmel

Először a szobrához mentem. Főhajtás, szál virág a végvári hadnagynak. Majd kitérő a várfalhoz, amelyen tábla áll, hogy onnan indult Balassi Bálint az utolsó rohamra.
Szakiskola várt, a nevét viselő. Évek során emlékezik a reneszánsz magyar költőjére. Minden esztendőben május végén. Amikor meghalt „nehéz sebben”. Neki tulajdonítják ezt az istenes verset is: „Ó, magas egeknek, nagy mély tengereknek / igazgató istene, / Szárazföldnek víztől, sötétnek világtól / elválasztó mestere (…) / Fordulj hozzám arccal, lássam valósággal / orcád élő vígságát (…) / Idvezítsd lelkemet, irgalmasságodért / kóstoljam jóvoltodat!”

A Mária-tisztelet hónapja

A „legszebb hónapban” a loretói litánia éneklése-imádkozása által egyházunkban minden este köszöntjük a megváltó Jézus édesanyját. Ebben a hónapban különösen is megmutatkozik katolikus kereszténységünk egyik sajátossága: a bensőséges Mária-tisztelet. Elszomorító, hogy napjainkban számos egyházközségben már elmaradnak a májusi ájtatosságok, de főképpen az negatív fejlemény, hogy nagyon sok katolikus lelkében meggyengült a Szűzanya tisztelete és szeretete. Találóan fogalmazta meg ezt a tényt Sík Sándor: „Szűz Máriás magyaroknak kopott unokái” lettünk.

Valakié

Parallax – nézetek kora

Sok szó esik manapság rendszerekről, elmúltakról, jelenlegiről és lehetőkről, vágyottakról és kerülendőkről. Sokat beszélnek fejlesztésekről, melyek majd megoldást hoznak, elhárítanak és messzebbre juttatnak. Ám mintha inkább hallgatás övezné magát az embert, akitől, akivel és elsősorban akiért minden másról beszélni érdemes, s még inkább, aki miatt cselekedni kell. Pedig bármi tudomány, líra és politika telíti a mai beszédek terét, ebben a sűrűségben az ember az, aki mintha nehezebben venné a levegőt, s az átláthatatlan vakító sokféleségben nem árt, ha behunyja szemét és önmagába néz.