Közelgő tavasz

Most, hogy a nappalok már látványosan hosszabbodnak, az ember hirtelen másként tekint a kinti világra. Weöres ­Sándor sorai jutnak eszembe: „Mit tudsz a tünő örömről, / ami a rügyön dörömböl, / hőt-hűst váltó légbe bömböl?” A novemberi ködben, a decemberi sötétségben az ablakból kitekintve csak a lombjuktól megfosztott, csupasz, didergő fákat láttuk, most azonban hirtelen észrevesszük, hogy a gallyakhoz simulva vagy gyertyaként ágaskodva, kemény hártyákba, ragadós mézgába vagy selymes bundába takarózva mindenütt ott vannak a rügyek!
Ilyenkor még nem mozdulnak, mély nyugalmi állapotban várakoznak, néha az sem látszik rajtuk, hogy hajtást, levelet vagy virágot rejtegetnek-e, és bizony az idei kemény tél még megrostálja a melegebb vidékről származókat. A füge, a szőlő, a rozmaring bizonyára megsínyli a hideget, nemcsak a rügyek, de a vesszők is elfagyhatnak.
Az orgona pocakos virágrügye kívülről csak formájáról ismerhető fel, de ha kettévágjuk, ott van benne az apró virágkezdemény, amelyre védően ráborulnak a levelek. A gyöngyvirág virágrügyei is különböznek a levélrügyektől, de ez már végképp nem látható szabad szemmel, hiszen a fagyos föld alatt lapulnak még. Minden rügyben pontos tervet találunk a jövendőre nézve, benne van egy egész esztendő építő, gyűjtögető munkája, és megrendítő mindenütt érzékelni ezt az ugrásra kész várakozást.
Az ember persze nem csupán szemlélője, csodálója a növények bölcs túlélési törekvéseinek, hanem hasznát is veszi a rügyekbe rejtett tartalékoknak. Igaz, a káposztafélék mai kultúrváltozatai már a nemesítőket is dicsérik, de az alapötlet készen van a növényvilágban: ha túl rövid a nyár, hogy eljusson a növény a maghozásig, két évre tervez. Első évben a káposzta csak egy óriási „rügyet” képez, húsos levelei egymásra borulnak, ebben vannak a nyár során begyűjtött tartalékok. Aztán a téli nyugalom után egyszerre megnyúlik a torzsa, és kiderül, hogy minden csak a virág, a termés, a magvak kedvéért történt!
Az ember persze ezt nem várja meg, késő ősszel betakarítja a hatalmas fejeket, és csak néhány tövet hagy virágozni, magot érlelni. Magának raktározza el a káposztát, akár vermekben, akár hordókban, savanyítva. Ilyenkor, tél végén a legfinomabb a kertben hagyott kelbimbó is, a fagy hatására elveszik a keserűsége. Van még  lila káposzta, kelkáposzta, karalábé is bőven. A káposztafélék mind gyógy­növények, de ez fel sem tűnt addig, amíg szegények és gazdagok egyaránt rendszeresen, legalább hetente ették ezt az olcsó, jól tárolható, laktató zöldséget! A hosszú hajóutakon a nyers savanyú káposzta még a skorbut ellen is védelmet nyújtott a matrózoknak.
S még valami szól amellett, hogy visszahozzuk a konyhába a káposztás ételeket. A konzerviparnak, a mélyhűtés technológiájának köszönhetően már télen is válogathatunk a nyár, az ősz csemegéi közül. De mennyi energia és nyersanyag szükséges mondjuk egy zöldborsókonzerv előállításához, szállításához, a hulladék feldolgozásához! A mélyhűtés különösen energiapazarló, hiszen egy egész láncolat kell hozzá a gyártól az üzleten át az otthoni fagyasztóládáig, és még a fel­engedéshez szükséges hőmennyiséggel is számolnunk kell. A káposzta­félék, a krumpli, a répafélék tárolása ennél sokkal kör­nye­zet­kímélőbb. Ez is egy új szempont lehet a választásnál…
„Minden szabad, de nem minden használ. Minden szabad, de nem minden szolgál javunkra. Senki se keresse a maga javát, hanem csak a másét. Mindenből ehettek, ami a piacon kapható, anélkül, hogy lelkiismereti kérdést csinálnátok belőle” – írja Pál a korin­thusiaknak, és ezen itt és most nagyon el kell gondolkodnunk. Túl azon, hogy egészséges, használ-e nekem, amit veszek, nincs-e más kárára, beleértve a jövő nemzedéket is? Ezt az utolsó mondatot akár szó szerint is megszívlelhetjük. Egy rendes termelői piacon ugyanis nincs se konzerv, se mélyhűtött zöldborsó februárban, van viszont olcsó, kiadós sárgaborsó zsákszámra…

 

Szólj hozzá!

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .