Július végén már hallgat az erdő, hosszú ideig mentünk anélkül, hogy egyetlen madárhangot hallottunk volna. A hegyen körbevezető ösvény először a régi bazaltbányákhoz visz. Az égnek meredő sziklafalakon jókora meszelések fehérlettek. Vándorsólyom és holló is költ a hegyen, de a fiókák már rég kirepültek, és most valahol a környéken vannak. Egy hollót később mégis láttunk, Andris felesége, Ica vette észre a Gulács irányába repülő madarat. Mély „korr-korr” hangja a messzeségből csak foszlányokban ért el hozzánk.
Ha ebben a bányában járok, mindig megrohannak az emlékek. Nem is olyan rég még kövirigók költöttek itt, a hímek a legmagasabb sziklacsúcsokon flótáztak. Amikor pedig a fiatalok már elhagyták a fészket, a szőlőkben láttam őket, ahol a karókon ülve a talajon mozgó sáskákra vadásztak. A hamvaskék fejű, gyönyörű madár azóta eltűnt, nemcsak a Badacsonyról, de az egész országból.
Az ösvény mellett egy rakásban fatörzsek hevertek, és amikor Andris megemelte az egyiket, fiatal lábatlan gyík nézett fel ránk. Váratlanul érte a találkozás, valószínűleg békésen szunyókált, nem mozdult, békésen tűrte, hogy Ica lefényképezze. A lábatlan gyík gyakori a Badacsonyon, de mert éjszakai életet él, ritkán kerül szem elé. Elevenszülő, de csak idézőjelben, mert a tojások a nőstényben maradnak, s a nyolc–huszonkét fiatal átlátszó burokban jön a világra, amelyet nyomban felszakítanak, és szertemásznak. Sajnos a lábatlan gyíkot sokan kígyónak nézik, és agyonverik, pedig hazánkban valamennyi gyík és kígyó (a vipera is!) védett.
Mielőtt továbbindultunk, kicsit gyönyörködtünk még a kilátásban, a Szent György-hegy és a vulkáni kúpok látványában. Nem sokkal később egy fatörzsön szarvasbogarat vettünk észre. Feltűnően kicsi hím, lárvakorában valószínűleg nem táplálkozhatott megfelelően. De élénk volt és harcias, ezt Ricsi jajkiáltása jelezte. A szarvasbogár keményen védekezik aganccsá alakult rágóival, és ha összeszorítja őket az ujjunkon, az bizony fájdalmas. Amikor elengedtük, sietve mászott felfelé a törzsön, hogy biztonságos magasságba érjen. Már a Balaton felőli oldalon jártunk, amikor oszladozni kezdtek a felhők, és előbukkant a nap.
Fotó: Schmidtné Kővári Ilona
