Jézus kezdeményez  Jn 6,1–15

Az utolsó vacsoráról például a négy evangélium közül János ír a legrészletesebben, elbeszéléséből mégis kihagyja a kenyér és a bor konszekrációját. Ennek oka az lehet, hogy János evangéliumát a keresztség előtt álló hittanulók számára is írta. Terjedőben volt az a meggyőződés, mely szerint az Eucharisztia olyan családi titok, amelyről csak a már megkeresztelteknek szabad beszélni. Minthogy azonban János céljai között szerepelt az is, hogy írásában a Jézus- esemény legmélyebb értelmét világossá tegye, úgy írta le a kenyérszaporítás történetét, hogy azt olvasva a keresztények észrevehessék az Eucharisztiára vonatkozó magyarázatot.

Míg a többi evangélistánál az apostolok vetik fel a tömeg étkeztetésének kérdését, addig Jánosnál Jézus „látta, hogy nagy sokaság közeledik hozzá”, és ő kérdezi meg Fülöptől: „Honnan veszünk kenyeret, hogy ehessenek?” Már „tudta ugyanis, hogy mit akar tenni”. Ugyancsak János mondja, hogy Jézus azt parancsolta tanítványainak, szedjék fel a csodálatosan megszaporított kenyérből megmaradt darabokat, „hogy semmi el ne vesszen”. Tehát mindenben Jézusé a kezdeményezés.

Szintén János mondja el azt is, hogy a csoda óriási hatására az emberek meg akarták ragadni Jézust, „hogy királlyá tegyék”, és hogy emiatt elrejtőzött. Másnap talál rá a tömeg, és ekkor elmondja az élet kenyeréről szóló hosszú beszédét: igyekszik vezetni hallgatóságát, hogy figyelmük ne rekedjen meg a földi csodánál, hanem ismerjék fel, hogy a csoda: jel. A fontos tehát az, amit jelent. Vagyis az, hogy Jézus maga az örök életre megmaradó élet kenyere, az élő kenyér, aki odaadja magát a „világ életéért”. Ezt kell hinni, ehhez a Jézushoz kell „jönni”, és ezt a Jézust kell „enni”, mert aki őt eszi, örökké él.

János tudja, hogy Jézus akkori hallgatóinak többsége nem fogadta el hittel Jézust, de azt is tudja, hogy megmaradt a hűséges hívek kis csoportja. Az ő nevükben vallja meg Péter: „Uram, kihez mennénk? Az örök élet igéi a tieid.”

Még egy sajátossága van a jánosi leírásnak: annak a fiúnak az esete, akinek van öt kenyere és két hala, s mindezt ingyen odaadja Jézusnak. Jézus e kenyereket szaporította meg, és tette a világ végéig folytatódó eucharisztiák előképévé. Ez a fiú lehet legszebb példaképünk a Jézuskövetésben.