Jegyességben Istennel

A bibliai alapok bemutatásánál a szerző arra hívja fel a figyelmet, hogy a Jézus korabeli társadalomban a házasság erkölcsi kötelesség volt, ezért is kelthetett megbotránkozást Jézus nőtlensége, csakúgy, mint az a tény, hogy az apostolok otthagyták a családjukat. Az egyházatyák is sokat foglalkoztak a témával. A legmeglepőbb gondolatokat Nazianzoszi Szent Gergelynél találjuk, aki a szüzességgel kapcsolatban a Szentháromságra hivatkozik. Mégpedig azért, mert a teremtésben nincs jelen a birtoklási vágy, Istent ugyanis nem az önmegvalósítás vezérli.


A szerző ugyanakkor két lényeges kérdésben is kritikával illeti az egyházatyák felfogását. Egyrészt ők a szüzesség tényét sokszor előbbre helyezték az indítéknál, azaz annak hangsúlyozásánál, hogy mindezt Jézus Krisztusért teszik azok, akiket Isten erre hív. Másrészt a házasságot a bűnbeesés következményének tartották. Cantalamessa szerint ez éppen fordítva van: a szüzesség azért válik fontossá, mert a bűn miatt ítélet alá került a nemiség is.

Az ember nem csupán az, ami születésénél fogva, hanem az is, amire meghívást kapott. Akik szüzességet fogadnak, nem a házasságról mondtak le, hanem arról, hogy egy teremtménnyel házasodjanak össze. Ezért is fontos, hogy a fiatalokat ne annak ellenére hívjuk a megszentelt életre, hogy az együtt jár a szüzességgel, hanem „éppen ezért, vagy legalább emiatt is”. De hogyan kellene megélni a cölibátust? Mások szolgálatában, örömmel és szabadságban. Legfőképpen pedig alázattal.

(Raniero Cantalamessa: Szüzesség. L’Harmattan Kiadó – Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskola, 2012)