Sienkiewicz ihlette A kereszt jele című 1932-es amerikai filmdrámát is. A Néró-féle keresztényüldözés idején játszódó történet máig legismertebb mozis feldolgozása Mervyn LeRoy 1951-ben forgatott amerikai szuperprodukciója, a leghitelesebb azonban kétségtelenül Jerzy Kawalerowicz éppen fél évszázaddal későbbi monumentális lengyel filmje. (A kettő között, 1985-ben egy „kiadós" olasz tévésorozat született a regényből.)

---

A Quo Vadis „utóéletéhez" tartozik, hogy a lírai-drámai fordulatokban egyaránt bővelkedő cselekmény Jean Nouguès francia zeneszerző figyelmét is felkeltette, aki operaszínpadra vitte az ókeresztény témát. Az 1909-ben, Nizzában bemutatott ötfelvonásos zenedráma a maga idején igen népszerű volt, 1911 decemberében e hatásos, „pompózus" darabbal nyílt meg a budapesti Népopera, a mai Erkel Színház. Annak idején Csáth Géza írt részletes beszámolót a műről és az ünnepi eseményről.

Az „újrafelfedezett", 1925-ben készült olasz–német némafilmet Georg Jacoby és – a költő-dráma(író), Gabriele D'Annunzio fia – Gabriellino D'Annunzio rendezte. A központi figura e mai szemmel nézve is meglehetősen látványos feldolgozásban az őrült, gátlástalan Néró császár, akit Emil Jannings, az első Oscar-díjas színész alakít. Az általa megformált puhány, mégis félelmetes karaktert később olyan pályatársak vették át, mint Charles Laughton és Peter Ustinov. E filmtörténeti klasszikus – olasz és angol feliratokkal – megtekinthető a legnagyobb videomegosztó portálon, a YouTube-on.