2015. május 27., szerda | Hella

Megvilágosodás

Uram, földi kalandom
történet a vereségben,
folt a fehér lapon.
Nem lehetek más, csak
szerepét vesztett statiszta.

Kihûlt sötétség súlyos
tenyere rejti tikod,
s én a távoli felhõk mögött
keresem a reteszt.

Földig hajolnak elõtted
a fák, saját bukásomban
térdelek közöttük a csendben.
Létezésem a felismerés corpusa.

Bölcsen is tudok ostoba
lenni, s a félreértés
zûrzavarában elengedem
végtelenbõl gyökerezõ kezed.

Engedj magadhoz, kérlek,
fogadd lángom halvány
villanását égõ csipkebokrodba.

Legfrissebbek a szerzőtől: Csontos Márta