Ideje van a fejlődésnek (is)

A Szent Rókus és Szent Sebestyén tiszteletére emelt szakrális épületnek már a „fogantatása” is különleges volt, hiszen az 1707. évi, szinte minden harmadik ember halálát okozó pestisjárvány hatására indult adakozás teremtette meg az építkezés feltételeit. Azóta minden századik „születésnapot” díszes eseményekkel ünnepelnek a szigetiek, idén sem lesz ez másként. A tricentenárium jó alkalmat biztosít ugyanis arra, hogy – a templom renoválásával egyidejűleg – legalább jelzésértékű fejlesztések valósuljanak meg az utóbbi időben a kisalföldi megyeszékhely egyik legelhanyagoltabbá vált városrészében.


A város vezetése belefogott a templom előtti, Simor János püspökről elnevezett, meglehetősen magára hagyott tér felújításába, s az augusztus 16-án, a névadók ünnepnapján tartott főpapi szentmisét követően egy díszvilágítással, korszerű térburkolattal és újonnan ültetett facsemetékkel gazdagított, rendezett teret adott át a polgármester képviselője a helyi lakosoknak.

Hogy mit üzen számunkra a külsőségeken túl ez az ünnep és ez a templom, azt talán akkor értjük meg igazán, ha figyelembe vesszük, hogy a tér túlsó szegletében nemrég egy új keletű szabad-keresztény gyülekezet talált otthonra, s vonzza magához a fiatalokat, az ott parkoló autók tanúsága alapján leginkább a többgyermekes családokat. (Aligha kérdés, hogy ott lesznek-e még háromszáz év múlva is.) Ideje van az állandóságnak, a biztos alapoknak, amelyekre évszázadok, évezredek során építkezhetünk, s így nem élmények, hangulatok nyomán próbáljuk Krisztust követni a mindennapjainkban. Ideje van ugyanakkor a fejlődésnek, a korral való haladásnak, leginkább a külső, a forma aktualizálásának is, hogy a mai ember nyelvén beszéljünk, hiszen az a küldetésünk, hogy a ma emberének adjuk tovább az örömhírt. Lám, vannak, éspedig igen sokan, akik úgy érzik, azt tapasztalják, hogy a katolikus egyház nem érti meg őket, nem hozzájuk szól, s talán olyasféle elhanyagolt parknak tűnik a szemükben, mint a győrszigeti templom előtti tér volt mostanáig.

Miközben hálatelt szívvel gondolunk mindazokra az elődökre, akik ezt a templomot és magát a helyi közösséget gondozták, éltetik évszázadok óta, s örömmel fedezzük fel, hogy napjainkban is valamennyi korosztály képviselteti magát a padsorokban, ne feledjük, hogy a Krisztussal való élő kapcsolat szüntelen megújulási képességet feltételez.

A háromszáz éves templom példája jól mutatja, hogy hosszú távon csak a biztos alapokra építkezésnek van értelme, ugyanakkor minden korban ideje van a fejlődésnek. S ideje van az ünneplésnek is: boldog születésnapot, győri Szent Rókus- és Szent Sebestyén-egyházközség!

Fotó: Gégény István