Életfészek Vácott

Nagy az örömünk, hiszen a mostani házavató annak a jele, hogy a KALÁSZ túlélte egykori, negyvenéves tetszhalálát, és reményünk lehet arra, hogy megtalálja a helyét a ma egyházában és társadalmában is. A kilencvenes években ugyanis komoly kételyeink voltak ezzel kapcsolatban. Egyrészt azért, mert 1936, a KALÁSZ megalapítása óta alaposan megváltozott a világ – annak idején arisztokrata családok támogatták a szövetséget, és küldték a lányaikat a szervezetbe. Ma egész más a társadalomnak az egyházhoz való viszonya, mégis úgy tapasztalom, hogy szükség van ránk. Akik a két háború között a KALÁSZ-szal nőttek bele az egyházba, azok a rendszerváltás után képesek voltak új életet lehelni a mozgalomba. Ők azok, akik közül már sokaktól elbúcsúztunk. Lesz-e, aki továbbviszi a szövetségünk ügyét? Ma már szerencsére egyre több jele van annak, hogy igen. Országszerte mintegy negyven csoportunk alakult meg, és egyre több fiatalédesanya csatlakozik hozzánk, vállal vezetői szerepet.


Milyen programok szervezése tartozik a KALÁSZ fő profiljába? Milyen téren látja legsikeresebbnek a tevékenységüket?

– Egyesületünk megalapítása óta plébániákhoz kapcsolódó csoportokból áll. Alaptevékenysége a helyi egyházközség életének szolgálata. A KALÁSZ-nak a mai, világot átívelő lelkiségi mozgalmak között ez a helyi értékekben gyökerező, szolgáló élet a legfőbb jellemzője. Nyaranként táborokat – köztük országosat, sőt Kárpát-medenceit is – szervezünk, amelyek fő témája a keresztény eszmény jegyében élt házasság. Idén például egy háromgyermekes apuka tartott előadást arról, hogy szerinte ma milyen lányokat keresnek a fiúk, szemben a korízlés, a reklámok sugallta nőideállal. „Tíz falu, egy asztal” mozgalmunk – amelyet a Szent István által elrendelt tíz falu, egy templom elve mintájára indítottunk útjára – már 1996 óta eleven kezdeményezés. A lényege az, hogy egy-egy falu vendégül látja a szomszédos tíz egyházközséget egy napra, s ezalatt jobban megismerhetik egymást, erősödhet bennük az összetartozás tudata.
A váci ház reményünk szerint az élet fészke lesz baba-mama klubbal, anyukák és fiatal házasok közösségi összejöveteleivel. A gyermeknevelési segítségnyújtás és a házinapközivezető-képző indítása is a terveink között szerepel. Lelkigyakorlatoknak is helyet adunk, és zarándokokat is szívesen elszállásolunk.

Önnek személyesen miért fontos a KALÁSZ és a benne végzett munka?

– Fiatal lányként óriási hatással volt rám a lelki édesanyámként szeretett Illésy Mária, aki korábban a Váci egyházmegye KALÁSZ-titkáraként dolgozott. Ő oltotta a hivatást a szívembe. Olyan erős példával járt előttem, hogy amikor 1990-ben megkértek, hogy a tévé katolikus krónikájában hétgyermekes anyaként beszéljek a tiszta szerelemről, az újrainduló KALÁSZ vezetői megérezték bennem a rokon lelket, és bevontak a szövetség munkájába, eleinte főleg a nemzetközi kapcsolatok építésébe.

Negyvenöt éve házasodtunk össze a férjemmel, most várjuk a huszonnegyedik unokánkat. Gábor 1993 óta diakónus, jegyeseket oktatunk, és ifjúházas-csoportokat vezetünk. Hiszünk abban, hogy az egyháznak és Magyarországnak egyaránt óriási szüksége van hitből táplálkozó fiatalokra, és ehhez arra, hogy legyen, aki a hitet átadja nekik. Ez az, amin a KALÁSZ dolgozik.

Fotó: Kissimon István