Egy templom szótlan üzenete

A„vizuális tisztaság” megteremtése érdekében kikerültek a templomból a Storno Ferenc nevéhez fűződő, XIX. századi historizáló berendezések. Lebontották a használaton kívüli szószéket, amelyet a Millenniumi emlékműben helyeztek el; a szentély korábbi, Szent Mártont ábrázoló „rózsaablaka” pedig a budapesti Iparművészeti Múzeumba került. Fehérváry Jákó OSB foglalta össze a rend szempontjából az „imateremből” idővel bazilikává tekintélyesedett, de monostori csendjét-intimitását visszavágyó és most már vissza is idéző templom szakrális-teológiai összefüggéseit: „…megújult belseje a mai szerzetesközösség liturgikus vízióját tükrözi, amit az építészet nyelvén John Pawson keltett életre. Ezt a művészi elgondolást különösen megihlette a középkori tér beavató jellege: a templom hosszanti elrendeződése, felszálló dinamikája és nyitottsága kelet felé. Az új elrendezés e lendületességet már az egyes szerzetes és a keresztény közösség útjának tekinti; a térrészek ennek fényében nyertek új értelmet – és alkotnak újraértelmezett egységet.


A torony alatti tér a beavatási út kezdete, a keresztség helye, középpontjában a keresztelőkúttal. A két középső szint a közösség liturgiájának helye. A templom szerzetesi jellegét a jól elkülöníthető szerzetesi stallumokból álló kórus alkotja, amelyek között, a templom tengelyében található az ambó. Az új kőoltár (Szent Adalbert ereklyéjével) a templom mértani középpontjában, mintegy a szerzetesközösség és a hívek egységének, Isten és ember közösségének helye is.
A beavatási út harmadik szintje a szentély. Eredeti szándéka szerint valamiképpen a mennyei Jeruzsálem előképe. A keletre nyíló rózsaablak és a hármas ablak a Szentháromság kimondhatatlan titkát és Krisztus jövetelét teszi szimbolikusan jelenvalóvá. A megemelt szentély a közösség és az egyes szerzetesek várakozását, vándorlásának célját, reménységét fejezi ki.

A teret gyönyörűen egységesíti a süttői mészkő padozat. A keresztelőkút medencéje, az oltár tömbje és az ambó könyvtartó része légies fehér ónix, amely a Teremtés könyve szerint az édenkert egyik drágaköve volt. A három liturgikus tárgy által létrehozott tengely keleti végpontján a hármasablak és a nagy körablak anyaga szintén ónix. Üvegre kasírozott ónixlapjai a kör közepe felé vékonyodnak, a lapok közti keskeny fénycsík pedig diszkrét keresztet formáz.
A padok, a bútorok olajjal és viasszal kezelt tömör diófából készültek. A stallumokon található, gyertyákra emlékeztető lámpatestek, a gyertyatartók, a mellékhajók függőlámpái, valamint a templom oldalfalain elhelyezett szentelési keresztek anyaga patinázott sárgaréz.”

A torony alatt nyíló főkapun belépve a bazilika látványa bizonyára azokat is meggyőzi majd, akik a terveket látva először idegenkedtek Pawson merésznek, ridegnek és stílusidegennek tűnő minimalizmusától. Az ötven méter hosszú, háromhajós templom gót íveinek fegyelmezettségét, a sallangtalanítással „megnyújtott”, ég felé emelkedő tér tiszta szépségét éppen ez az egyszerűség erősíti. Az egyenes záródású szentély teliholdfényű kerek ablaka mint egy örökre kihelyezett hatalmas Oltáriszentség ragyogja be a középkor óta őrzött meghitt félhomályt.

Fotó: Kissimon István

A felújítások célja a világörökség részét képező pannonhalmi apátság turisztikai fejlesztése. Nemcsak a Szent Márton-bazilikát renoválták, hanem új látogató bejárat is épült: a vendégek a várköpeny oldalában futó erdei sétányon juthatnak be a monostorba, így közvetlenül a bazilika előtti térre érkeznek. Mindemellett audioguide-rendszert is kiépítenek, amelyet januártól használhatnak majd a turisták a templom, a kerengő, a könyvtár és a kiállítótér egyéni bejárása során.