A „választott edény”

Azt a Sault, aki túlbuzgó farizeusi hitének önteltségével üldözte a zsenge kereszténységet, és ezért fizikailag is le kellett esnie „magas lováról”. Azt a Sault, aki az új vallás ellen elvakultan lázadt, és ezért fizikailag is meg kellett vakulnia legalább három napra, hogy aztán megérlelődjön benső látása, és be tudja fogadni az Úr kegyelmét: „választott edénnyé” tudjon válni. Az új név minőségileg teszi mássá az embert. Nekünk ezt már könnyű belátni a szentírási példák, és különösképpen a szent keresztség alapján. Nem volt azonban ez másként Szent Pál esetében sem. Az Úrral való találkozása mássá tette őt. Így folytatódik névadásának szentírási szövege: „Mert választott edényem ő, hogy nevemet hordozza a pogány népek… között.” S valóban, ő lett a „nemzetek apostola”, aki szinte az akkor ismert egész világnak hirdette az evangélium örömhírét.

Választott edénnyé lett Saul. Mert az Úr akarta így. Ő azonban hozzájárult, nem ellenezte ezt. A Teremtő nagy fazekasműhelyében sokféle edény készül (vö. 2Tim 2,20), mikor milyenre van szüksége a Mesternek. Neki hatalma van arra, „hogy ugyanabból az anyagból az egyik edényt díszesre, a másikat közönségesre formálja” (Róm 9,21). A keresztényüldözőt pedig az égetőkemencében lángbuzgóságú főapostollá nemesítette, aki úgy fogadta be a kegyelmet, hogy aztán mérhetetlen mennyiségben árasztotta a Jézus követésétől el nem zárkózókra.

Ha nem is egyazon mértékben, de az Úr választott edényei lehetünk mi is, mindnyájan. Fontos azonban, hogy Mesterünktől elfogadjuk az edény-hivatást, hiszen csak így lehetünk kegyelmének hordozói. Aki ezt meg tudja tenni, az „megtisztelő rendeltetésű edény lesz, gazdájának megszentelt, hasznos és minden jóra alkalmas eszköze” (2Tim 2,21). Ha Saul gőgjét mellőzve, Szent Pál alázatát példának tekintve ki tudjuk üresíteni lelkünk edényét, akkor Isten kegyelmével telik az meg. Hiába próbálnám beletölteni akár a legfinomabb tokaji aszút is egy vízzel teli pohárba, ha előbb ki nem ürítem azt. Vigyázzunk hát lelkünkre – annak „cserépedényére” (2Kor 4,7) – mivel van tele, mi fér bele, miről akarjuk, hogy beleférjen. Mert csak így lehetünk – a magunk piciny mértéke szerint –az Úr választott edényei a főapostol nyomán.